Tiszttartó Tibor

Tiszttartó Tibor

1941. október 6. Veszprém – 2021. január 19. Veszprém

1964-85-ig a veszprémi vívóklub vezetőedzője, többek között Kovács Edit, Király Hajnalka és Somlai Béla nevelőedzője.

1941. október 6-án született Veszprémben. Gyerekkorában sokféle sportot kipróbált, még az ökölvívást is, végül a vívás mellett kötött ki. Abban az időben a kezdők két évig csak lábmunkáztak, tőrt botokból és cipőpasztás dobozokból eszkábáltak maguknak. Bors Ágoston volt a mestere, akinek ars poétikáját később edzőként Tiszttartó is átvette: „fiam, először légy ember, azután majd lehet belőled sportoló is.”

Érettségi után orvosnak készült, egy évig műtős segédként a veszprémi kórházban dolgozott, de aztán a klubban rábeszélték, hogy jelentkezzem a Testnevelési Főiskola 1961-ben induló első nappali tagozatos szakedző karára. Itt Hatz Józseftől Szűcs Jánostól és Vass Imrétől tanulta a szakmát, és olyan évfolyamtársai voltak, mint pl. Pézsa Tibor vagy Gyuricza József.

1964-ben vette át a stafétabotot Veszprémben a nyugdíjba vonuló Bors Ágostontól, hamarosan meghonosította a párbajtőrt is a klubban. Maga is versenyzett tovább az edzői munka mellett, mindhárom fegyvernemben I. osztályú volt, és még 50 éves korában is nyert egy nemzetközi versenyen Németországban.

Világklasszis vívókat nevelt fel: Kovács Edit később 3x-os olimpiai bronzérmes és világbajnok lett, unokahúga, Király Hajnalka pedig 2002-ig magyar majd francia színekben 7x-es világbajnok, olimpiai bronzérmes párbajtőrvívóvá vált. Első edzője volt Somlai Bélának is, többek között Szilágyi Áron és Ferjancsik Domokos mesterének.

Testnevelő tanárként is dolgozott Veszprémben, Szentkirályszabadján és Nemesvámoson is, 1977-től 3 éviga mexikói válogatott edzője volt.

1985-ben az egyesület a vívószakosztály megszüntetése mellett döntött, pedig nem sokkal korábban még új vívóterem építését tervezték, és a Veszprém Kupa világ kupa versennyé fejlesztését…

A vívómester, hogy népes családját, három kisfiát el tudja tartani (felesége is korábbi kiváló veszprémi vívó, Bodor Beáta lett), állattenyésztésre adta a fejét, de rá kellet jönnie, hogy a műtött gerince nem bírja a nehéz terményes zsákok emelgetését.

1988-tól az iraki válogatott vezetőjeként, később Szaúd-Arábiában és Németországban dolgozott.

2015-ben munkássága elismeréseként – és talán némi elégtételként a szakosztály szélnek eresztése miatt – a város Pro Urbe díját vehette át.

Életének 80. évében, 2021. január 19-én, súlyos betegségben hunyt el.