Menü
VÍVÓMÚZEUM ALAPÍTVÁNY
A MAGYAR VÍVÓSPORT HAGYOMÁNYAINAK ŐRZŐJE
88 éve hunyt el Rákossy Gyula, dr. Fuchs Jenő 2x-es egyéni és 2x-es csapat olimpia bajnok kardvívó mestere, a korabeli magyar vívóélet meghatározó alakja.
1865-ben született, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 1883-ban, majd beiratkozott a Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karára. Nem tudni, milyen körülmények között vált az orvostanhallgatóból 1988-ra vívómester, ki volt a mentora, de 1888-ban már elismert vívómester, a következő évben pedig megnyitotta önálló vívótermét. Nemcsak kiváló mester, de remek vívó is volt: a Magyar Hírlap 1891-ben így írt róla: Rákossy Gyula vívómester már régóta áll abban a hitben, hogy a leggyorsabb kezű magyar vívó.
Azokban az időkben még nem voltak mai értelemben vett vívóversenyek, a vívóiskolák legjobbjai akadémiákon mérték össze tudásukat, a mesterek egymással, tanítványaik szintén egymás között. Rákossy vívását egy 1899-es újságcikk szerint villámgyors támadások és biztos védések jellemezték.
A millenniumi vívóversenyek után az elsők között ismerte fel, hogy a hagyományos magyar csuklóvívás megújulásra szorul. Bár a régebbi vívómesteri generációkhoz tartozott, felismerte a jelentőségét és áttért az olasz rendszerre, ötvözve a tradicionális vívómodorral. Pedig nem kis feladat – ma sem az – az előzőleg hosszú ideig űzött, mélyen beidegződött rendszerről egy merőben új alapokra helyezett másik technikára átállni… Ráadásul régi tanítványait a hagyományos, az olasz rendszer követőit aszerint tanította.
Iskoláját a tiszta, fölösleges mozgásoktól mentes, a kellő pillanatban teljes határozottsággal végrehajtott akciók jellemezték. Nem csak leckét adott, hanem össze is mérte erejét jobb tanítványaival, akik büszkék voltak, ha találatot értek el ellene.
Kora legnevesebb versenyzői közül nála készült Apáthy Jenő, később a világversenyeken is győztes Dany Margit és Mészáros Ervin. Legnevesebb versenyzője mégis kétségkívül dr. Fuchs Jenő 4-ex olimpiai bajnok kardvívó, akit testvérével együtt édesapja ajánlott be a mesterhez. Rákossy rövid időn belül felismerte Fuchs tehetségét. Az alacsony termetű későbbi bajnok gyorsasága és lábtechnikája nem tartozott a legjobbak közé, de Rákossy egyéb, kimagasló képességeit: taktikai érzékét, tempókészségét és távolságtartó érzékét a legmagasabb fokra tudta fejleszteni.
Váci utca 36. szám alatti, a Klotild Palotában lévő kicsiny vívóiskoláján kívül 1898-tól az Országos Kaszinóban is évtizedekig tanított, párbajok százait folytatták le termében, Clair Vilmos párbajkódexének fotói is Rákossy vívótermében készültek, és számtalan főúr és politikus tanult nála: pl. Tisza István miniszterelnök és Teleki Pál.
1927-ben már a vívómesterek legtekintélyesebbjének számított, megválasztották a korábban 2 egyesületben versengő vívómestereket egyesítő Mesterek Egyesülete első elnökének.
Reggel 8-tól este 8-ig – az ebédidőt kivéve – a vívóteremben dolgozott, este 8 után átment az Országos Kaszinóba főúri tanítványaihoz. Csöndes, szerény ember volt, kikapcsolódásként színházba járt, napsütéses vasárnap délelőttönként a budai hegyekben sétáltatta foxi kutyáját.
Élete végéig karddal a kezében tanított. Halála előtt néhány évvel súlyos vesebajjal hónapokig kórházban feküdt, de felépülése után újra visszatért a vívóterembe. 1936. november 21-én délelőtt még leckéket adott, majd sétára indult, de hamarosan visszament, mert rosszul érezte magát. Mestertársai megjegyezték, hogy nagyon sápadt, mire azt mondta: „Múló rosszullét az egész, már jobban érzem magamat”. Orvost hívtak hozzá, aki ágynyugalmat írt elő, néhány óra múltával azonban megállt a szíve dobogni.
Agglegényként hunyt el, a Kerepesi temetőben nyugszik. 1937-ben avatták fel sírkövét, ekkor egyik tanítványa, Markos Olivér MÁV igazgató ezt mondta róla: „Vívóművészetét, életét … a kardvívás művészetének szentelte, … a kardvívás elméletét, a vívósport igazi szellemét kereste és oktatta, úgyhogy minden vívóleckéje egyúttal a vívóművészet elméletének, az igazi magyar sportszellemnek magasiskolája volt.”
Forrás: ADT, Schenker Zoltán: a magyar vívósport tanítómesteri, Sport és Tudomány 1959.
(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu
29 éve, 1995. november 18-án hunyt el dr. Élthes Csaba vívómester, aki négy olimpián vezette az USA vívóválogatottját, és akinek tanítványa nyerte az Egyesült Államok első olimpia érmét.
Csíkszeredában született 1912. március 10-én, nagyapja Élthes Jakab Csíkszereda polgármestere volt, édesapja Élthes Zoltán ügyvéd, édesanyja Demény Mária. A család Trianon után költözött Budapestre.
13 éves korában kezdett vívni, elsősorban édesapja kérésére, azért, hogy párbajképes legyen. Ebben az időben még, bár már tiltott volt, még általánosak voltak az első vérig menő párbajok, a legjobb módja pedig annak, hogy elkerüljék a párbajt az volt, ha valaki legyőzhetetlen párbajvívó hírében állt.
1933-ban, 18 évesen beiratkozott a jogi egyetemre, ekkor döntött véglegesen a vívás mellett, melyben nagy része volt Gerentsér Lászlónak, aki az egyetemi klubban (BEAC) oktatott. Később dolgozhatott a kor két másik legnagyobb mesterével, Borsody Lászlóval és Santelli Italoval is, majd Piller tanítványa is volt.
Csakhamar egyetemi válogatott lett, tagja a főiskolai világbajnokságot nyert magyar kardcsapatnak és a világelső magyar kardvívó mezőny egyik jeles képviselőjeként tartották számon. Egy alkalommal például az „Est”-ben Petschauer Attila így írt róla: „egy új vívócsillag született”.
1941-ben, a háború kitörése után hadnagyként fél évig az orosz fronton szolgált, ezután az alakulatát visszahívták, és jogi diplomájának köszönhetően a Belügyminisztériumba került. A háború után „természetesen” lecserélték őt is, azaz kirúgták, fokozatosan a vívás lett a legfontosabb tevékenysége, ebből is tartotta el családját. 1945-ben nősült, első felesége Gründisch Ingeborg, szintén kiváló vívó volt, 1942-ben női tőr egyéni magyar bajnok. 1947-ben született Adrienn lányuk, aki műépítész lett, 1950-ben pedig Eszter, aki fogorvos. A házasság 1954-ben válással végződött.
Az 1956-os forradalom leverése után elhagyta az országot, 8 hónapot egy jugoszláviai internálótáborban töltött. 1957 októberében érkezett az Egyesült Államokba, kezdetben egy hamuzógyárban dolgozott, de rövidesen már a New Jersey-i St. Peter kollégiumban tanított vívást, hamarosan Santelli Giorgio (Santelli Italo fia, 1920-ban kardvívó egyéni magyar bajnok) vívótermében is adott leckéket. A sikerek gyorsan jöttek, így 1959-ben az egyik legpatinásabb tengerentúli sportklubban, a New York Atlétikai Clubban (NYAC) lett vívómester.
1960-tól négy olimpián volt az USA vívóválogatott vezetője, tanítványai olimpiai és vb döntős helyezéseket szereztek. Magyar származású tanítványa, Alex Orban 1968-ban az Otto Finsky-emlékversenyen olyan bajnokok előtt tudott győzni, mint Jerzy Pavlowsk, Wladimiro Calarese, Pézsa Tibor, Bakonyi Péter és Vlagyimir Nazlimov, egy másik tanítványa, Peter Westbrook pedig 1984-ben, Los Angelesben megszerezte az amerikaiak első olimpiai érmét is.
Amikor tehette, hazajárt Magyarországra. Második feleségével, Máriával (Baba) aznap indultak volna Budapestről vissza New Yorkba, amikor 1995. október 12-én agyvérzést kapott, majd november 18-án, 83 éves korában életét vesztette.
Hitvallása ez volt: „Edzői karrierem során soha nem arra gondoltam, hogy ki tehetséges és ki nem, mert mindig úgy gondoltam, hogy vívásban nincsen reménytelen eset. Bárki jó vívó lehet, hogyha van jó edzője, élvezi a vívást és kitartóan gyakorol.”
(Ferdinandy Györgyi)
vivomuzeum.hu
Ma ünnepli 84. születésnapját Szalontay Katalin világbajnoki ezüstérmes, országos bajnok tőrvívónő.
1940. november 19-én született Budapesten, a Bp. Haladásban kezdett vívni, mesterei Forró Sándor és Vass Imre voltak.
1960-ban a leningrádi ifjúsági világbajnokságon bronzérmet szerzett, 1962-től pedig tagja volt az akkor világverő magyar női tőr válogatottnak, melyet abban az időben többek között Rejtő Ildikó, Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Gulácsy Mária, Marosi Paula, Nyári Magda és Ágoston Judit fémjeleztek.
1963-ban tagja volt a világbajnoki ezüstérmes női tőr csapatnak, mellette az ELTE-n tanult olasz-spanyol szakon, jeles eredménnyel.
1968-ban Pézsa Tiborral kötött házasságából kislánya született, Noémi, ezután a gyereknevelés és család mellett már kevesebbet tudott készülni.
Visszavonulása után spanyol fordítóként dolgozott, második házasságából fia is született, ma már többszörös boldog nagymama.
Isten éltesse még nagyon sokáig!
(Ferdinandy Györgyi)
www.vivomuzeum.hu
Photos from Békessy Béla Vívó Klub's post
A rendőrség kinyomozta, Csongi visszakapta ellopott olimpiai aranyérmét!
www.nemzetisport.hu
Nemzeti Sport Online