Kovács István

Kovács István

1949. – 1979. július 24. Budapest

2x-es világbajnoki döntős (1973-ban 6., 1978-ban 8.), csapatban világbajnoki 4. tőrvívó.

1949-ben született, 12 éves korában, 1961. szeptember 2-án kezdett vívni, azon a napon, amikor felfedezője és edzője, Szőcs Bertalan megkezdte edzői pályáját az MTK-ban. A mester elmondása szerint inkább magas, izmos gyerekeket akart kiválasztani, de a toborzás során megakadt a szeme az alacsony fiún, aki a leglelkesebb és a legszemfülesebb volt a csoportban.

Kereskedelmi szakközépiskolában tanult, a vívás mellett más sportágakat is kipróbált. Minden lehetőséget megragadott a versenyzésre, 15 éves korában különböző sportágakban 7 versenyt is megnyert. Még nem volt 17 éves, de eredményeivel már kiérdemelte, hogy részt vehessen a 20 éven aluliak vívó világbajnokságán.

A technikás, szorgalmas vívó 1973-tól volt tagja a felnőtt férfi tőr válogatott csapatnak. 5 világbajnokságon indult, minden alkalommal a közvetlen élvonal mögött végzett, egyéniben kétszer is döntőbe került, és a csapatnak is húzóember volt. Pubi, ahogy társai hívták, nyugodt és csendes ember volt, azon kevesek közé tartozott, akit szinte mindenki szeretett és megbecsült.

1978-ban egy porcműtét után lett világbajnoki 8. A következő évben edzés közben Achilles-ínszakadást szenvedett, május 3-án ismét meg kellett műteni. A Péterffy Sándor utcai kórházban a beavatkozást megelőzően, az altatás során reflexes szívmegállás érte. Újra tudták éleszteni, de az eszméletét nem nyerte vissza. Átszállították a Tétényi utcai Kórházba, ahol 83 nap kóma után szervezete feladta a küzdelmet. Három kisgyermeket hagyott maga után, a legidősebb is még csak 6 éves volt…

1979. augusztus 2-án az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra.

Fotó: ADT