Kulcsár Győző

Kulcsár Győző

1940. október 18. Budapest – 2018. szeptember 19. Budapest

4x-es olimpia bajnok, 2x-es olimpia bronzérmes, 3x-os világbajnok, 2x-es vb ezüst és 4x-es vb bronzérmes, 10x-es országos bajnok párbajtőrvívó, magyar és olasz olimpiai és világbajnokok sorának, köztük Nagy Tímea és Szász Emese vívómestere, az Olimpici versenysorozat megálmodója.

1940. október 18-án született Budapesten, a család a világháború alatt Németországban, majd Svédországban élt, 1946-ban költöztek Budapestre. Öccsével a XI. kerületben nőttek fel, lételemük volt a mozgás, minden, ami sport. Szinte véletlenül vetődött el a Práter utcai iskola vívótanfolyamára, ahol Róna Ármin mesternél – az akkor szokásos módon – egy évig csak lábmunkáztak. Unalmas volt nagyon, különösen Kulcsár temperamentumának, de később bevallotta, hogy a belévert átok lábmunkának köszönhetett szinte mindent. És persze az Atyának, Vass Imrének, aki pályafutása alatt végig szeretett és végtelenül tisztelt mestere volt.

Ifjúsági és junior korában soha egyetlen világversenyre sem jutott ki, mindig éppen csak hogy lemaradt a válogatottságról. 1958-ban felvették a miskolci műegyetemre, ott folytatta a vívást, de a szíve visszahúzta a fővárosba, 1961-től visszavonulásáig az OSC-ben készült.

Az első nagy sikert 1962-ben érte el: 21 évesen egyéni magyar bajnoki címet szerzett. Ettől kezdve meghatározó alakja volt nemcsak a hazai, de a nemzetközi vívásnak is. Számtalan versenyt nyert, de mégis több volt, mint bajnok, hiszen könnyed, vagány és technikás vívását csodálattal nézte az is, aki kevésbé volt járatos a vívósportban. Nem véletlenül lett a címe a pályájáról szóló kötetnek ez: „A vívás Paganinije”.

Stílusos, elegáns, vagány, sármőr, bohém vívó és ember volt, ugyanakkor tisztességes, konok, makacs, igazságtalanságot nem tűrő emberként nem kerülte el a konfliktusokat versenyzőként és később sportvezetőként sem.

1980-ban hagyott fel a versenyzéssel, 1988-ig főtitkárént és a válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. Szöul után Olaszországba, Vercellibe igazolt, mestere volt az olimpiai bajnok Maurizio Randazzonak és az ezüstérmes, világbajnok Elisa Ugának is.

2001-ben Móna István hívására költözött haza és lett a Bp. Honvéd vezetőedzője, Nagy Tímea, Boczkó Gábor, Imre Géza, Szász Emese és persze öccse gyermekei: Kulcsár Alexa és Krisztián mestere. Azon kevesek közé tartozik, aki nem csak versenyzőként volt a legnagyobbak egyike, de vívómesterként is több alkalommal a csúcsra ért: olimpiai bajnokot vezetett el a dobogó legfelső fokáig.

A vívás volt az élete. Viktória lánya ugyan teniszedző lett és Olaszországba ment férjhez, de mindhárom unokája a vívást választotta, Kulcsár Győző pedig nyaranta a szemesi családi nyaralóban vívó edzőtábort tartott a saját és öccse unokáinak. Középső unokája, Enrico Piatti néhány éve kadet világbajnok lett, az olasz vívás egyik nagy reménysége, csakúgy mint itthon Kulcsár Alexa Emma lánya és Kulcsár Krisztián Viktor fia.

Utolsó éveiben komoly betegséggel küzdött. A súlyos és veszélyes műtét után is dolgozott tovább, és szinte az utolsó pillanatig iskolázott Szász Emesével, akit gyermekeként szeretett, csakúgy mint őt egykor Vass Imre…

2018. szeptember 19-én hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik. Emlékét a Budapesti Grand Prix férfi párbajtőr száma őrzi.

Fotó: ADT