Maros Magda

Maros Magda

született 1951. október 4. Budapest

Világbajnok, olimpiai ezüst- és 2x-es bronzérmes, 4x-es VB ezüstérmes, 3x-os egyéni és 6x-os csapat országos bajnok tőrvívónő, 1980-ban az év női sportolója szavazás győztese.

Pesterzsébeten született 1951. október 4-én, a vadóc kislány a Csili Művelődési Házban meghirdetett, Mendelényiné Ágoston Judit vezette vívótanfolyamon kezdett vívni. 1 évig pallérozódott olimpiai bajnok edzője mellett, aki már akkor lelkendezve mesélte klubjában, a BVSC-ben, hogy micsoda tehetség bontogatja nála a szárnyait, és mondogatta, hogy jegyezzék meg jól a nevet: Maros Magda.

Egy év elteltével, a kezdő csoportból egyedüliként átkerült a BVSC Tanács kőrúti termében, amely ettől kezdve, pályafutása befejezéséig a második otthonává vált. Itt először Nagy Árpádnál, majd Gyuricza Józsefnél edzett, végül Bay Béla lett a mestere. Hamarosan jöttek az eredmények is. Pályája csúcsára 1980-ban ért fel, egyéniben országos bajnokságot nyert, így egyéniben és csapatban is indulhatott az olimpián, ahol egyéniben – sokak szerint bírói tévedések miatt – egy 5:4-es vereség fosztotta meg az olimpiai bajnoki címtől, ezüstérmes lett, a csapattal pedig bronzérmet szerzett. Ugyanebben az évben az év végi szavazáson az év sportolónője címet is megszerezte. 

Két térdsérülés után, 1984-ben fejezte be a versenyzést, ezután a szövetségben lett a visszavonuló Rábe Gusztáv utódja a szakfelügyelői poszton a két TF diplomával (sportszervező, szakedző) és nyelvtudással rendelkező sportolónő.

Utolsó versenyén, Bécsben ismerte meg későbbi férjét, dr. Csillag István erdélyi származású volt kardvívót, aki Svédországban neves fizikaprofesszor, és aki mellett a családi boldogságot is megtalálta. Hamarosan összeházasodtak, és 1986 óta Kutya (ahogy Maros Magdát mindenki hívja) is Stockholmban él.

Magyarságukat mindketten őrzik és ápolják, Budapesten is van lakásuk, és amikor csak tehetik, hazajönnek látogatóba. Azt talán pedig csak kevesen tudják, hogy Ady Endre Fiumei úti temetőben lévő síremlékét – nem kevés anyagi ráfordítással és rengeteg utánajárás után – a házaspár restauráltatta és újíttatta fel, melyet a költő születésének 136. évfordulóján, 2013-ben avattak fel.   Nem tudni, hogy a Kutya nevet ki ragasztotta rá, de nagyon találó, hiszen az örökifjú vívónő ma is ugyanolyan élénk, okos, hűséges, és odaadó, mint gyerek és ifjúkorában volt.

Fotó: MTI Petrovits László