Delneky Gábor

Delneky Gábor

1932. május 29. Budapest – 2008. október 26. Orlando

Olimpiai bajnok, világbajnoki ezüst és bronzérmes, nyolcszoros magyar bajnok kardvívó.

1932. május 29-én született Budapesten, később a család Miskolcra költözött, itt kezdődött vívó pályafutása id. Gerevich Aladár vívótermében, Irsa Tibor vívómester kezei alatt. A miskolci Lévai József Gimnázium csapatával 1948-ban országos középiskolás bajnokságot nyertek.

Orvos szeretett volna lenni, és bár kiválóan tanult, származása miatt nem vették fel az egyetemre. Jobb híján a Borsodi Épületüvegező Vállalatnál lett segédmunkás, majd mint üvegessegéd, 1950-ben már felvételt nyert a Műegyetemre. Ekkor Budapestre költözött, ahol kezdetben a Bp. Haladásban (a mai OSC teremben) Szabó Lászlónál vívott, innen került a válogatott keretbe 1953-ban. Ebben az időben sokat nélkülözött, a Gellért szálló előcsarnokában tanult, mert ott legalább meleg volt, később a Vasas Pasaréti úti székházának egyik szobájában lakott, majd befogadta egy család, akik így megtarthatták a lakásukat. A tanulás és a vívás mellett dolgoznia is kellett, a Vízügyi Tervezőirodában kapott állást, ott dolgozott, amíg el nem hagyta az országot.

Az egyetem befejezése után 1954-ben a Vasasba igazolt, 1969-ig Somos Béla tanítványa volt. A csapatért mindig határtalan lelkesedéssel küzdött, kiváló fizikai képességei, szorgalma, megbízhatósága és küzdeni akarása emelte a legjobbak közé. Az 1956-os olimpia után, Keresztes Attila, Hámory Jenő és Magay Dániel tengerentúli letelepedése után került a már akkor is nagy öregek, Gerevich, Kovács és Kárpáti mellé a kardválogatottba. Az 1959. évi budapesti világbajnokságon „csak” második lett a csapat (a Kevey János irányította lengyel válogatott győzött), az 1960-as római olimpián azonban megőrizték az olimpiai hegemóniát. A következő fiatalítás során a csupa szív kardozó már kimaradt a válogatottból (Bakonyi Péter, Pézsa Tibor, Meszéna Miklós, majd a Kovács és Gerevich gyerekek követték), de a Vasas kardcsapatát nyolc alkalommal segítette bajnoki címhez.

1970-ben külföldre távozott, előbb Chicagoban, majd Orlandoban élt, közüzemek főmérnökeként ipartelepek csatornázási és szennyvízkezelési műveit tervezte, és az ő nevéhez fűződött az első biológiai foszforeltávolítási rendszer alkalmazása az Egyesült Államokban.

Kint ismerte meg magyar feleségét, két fiuk született, az elsőszülött Ákos 19 éves korában autóbalesetben meghalt, Gábor egyetemi könyvtáros, egy éven át az ELTE-n is tanult és hibátlanul beszél magyarul.

Delneky Gábor sűrű járt haza, itthon ünnepelte 75. születésnapját is. Ekkor már súlyos beteg volt, csontrák támadta meg a szervezetét. Arra a kérdésre, hogy mit szeretne, hogyan emlékezzenek rá Magyarországon, így válaszolt. „Elmesélnék egy történetet. Pár hete Padovában találkoztam egy régi olasz vívótársammal. Odajött hozzám, és csak annyit mondott: nem tudtam, ki vagy, nem tudtam a neved, de pontosan úgy mosolyogsz, ahogy annak idején a Delneky. Pontosan olyan jókedvű, humoros vagy most is.”

2008. október 26-án, Orlandoban hunyt el, hamvait végakaratának megfelelően itthon helyezték örök nyugalomba.

Fotó: MTI Zinner Erzsébet