Kolczonay Ernő

Kolczonay Ernő

1953. május 15. Budapest – 2009. október 3. Budapest

2x-es olimpiai ezüstérmes, világbajnok, vb ezüst- és 4x-es vb bronzérmes párbajtőrvívó.

1953. május 15-én született Budapesten, négygyermekes család harmadik gyermekeként, édesanyja csecsemőgondozó, édesapja orvos volt. István öccse szintén vívó majd edző lett.

8 évesen kezdett úszni a BVSC-ben, később asztaliteniszezett is, végül az öttusánál kötött ki, ahol élete első versenyét rögtön megnyerte. Később vívóként folytatta, 1969-től 1990-ig a Honvéd versenyzője volt, nevelőedzője Jávor István, edzője Horváth Kornél. 1978-ban a Testnevelési Főiskola vívóedző szakán szerzett diplomát.

Hosszú és sikeres sportpályafutása alatt először 1974-ben (Grenoble VB) utoljára 25 évvel később, 1999-ben (Bolzano EB) képviselte a magyar színeket. 18x-os magyar bajnok (3 egyéni, 10 csapat, 5 tőrcsapat), első világkupa sikerét 23 évesen (1976. Tokaj Express), az utolsót 44 évesen (1997. Sydney) érte el.

Három olimpián vett részt, annak ellenére is, hogy 1976-ban a világranglista 3. helyezettjeként, magyar listavezetőként nem került be az utazó csapatba, 1984-ben pedig politikai okokból nem indulhattak magyar sportolók az olimpián.

Világversenyeken elért eredményei: 2x-es olimpiai ezüstérmes (1980. egyéni, 1992. csapat), világbajnok (1978. csapat), VB ezüstérmes (1979. egyéni), 4x-es VB bronzérmes (1974. 1981. csapat, 1982. egyéni és csapat), 2x-es Universiade győztes (1979. egyéni és csapat).

1990-92 között a görög párbajtőr válogatott edzője volt. A rendszerváltás után, 1991-ben megalakította az első magánkezdeményezésű vívóklubot, melynek egyben elnöke, edzője és versenyzője is volt. 2007-ben Osloban vállalt rövid ideig vívóedzői munkát.

Felesége, Judit úszó volt, felnőttkén tanult meg vívni és lett kiváló versenyző. Gyermekeik Judit és Gábor, utóbbi követte a pástra is szüleit, aktív vívópályafutása után szakedzői oklevelet szerzett, jelenleg Szingapúrban edzősködik. István öccse mind az 5 gyermeke vívott vagy jelenleg is vív, korosztályos bajnokok, válogatottak és viszik tovább a nemzetközi pástokon is a Kolczonay nevet.

Kolczonay Ernő – Kócos – vívást hallatlan győzni akarás jellemezte olyan, korábban nem alkalmazott mozdulatokat vitt a pástra, melyeket azután később betiltottak (repülő fless, pattintós fless), a termetéből és gyorsaságából adódó guggolás pedig örökre a védjegye maradt. Állóképessége és tempóérzéke is szerepet játszott kiemelkedő eredményeiben, de rámenős, „szemtelen” vívómodora miatt nem mindenki kedvelte. Ez azonban soha nem szegte kedvét, szívósan és kitartóan haladt tovább a magának kijelölt úton.

Szabadidejében is rendszeresen sportolt, teniszezett, vizisíelt, síelt, fallabdázott, asztaliteniszezett, mindig sportszerűen élt. Ezért is ért mindenki váratlanul a hír, hogy a máját súlyos betegség támadta meg. Állapota fokozatosan romlott, májátültetése várt, amikor 56 éves korában, 2009. október 4-én elhunyt.

Forrás: www.kolczonayerno.eoldal.hu