Menü
200 éves a kolozsvári vívás (2018)
Idén ünnepeljük a kolozsvári vívósport 200 éves bicentenáriumát, a kolozsvári vívók 2018. október 27-én a Kolozsvári Vívók Baráti Társasága rendezésében, az Erdélyi Múzeum Egyesület székházába ünnepi megemlékezésen emlékeztek a régiekre.
A jubileum alkalmából Killyén András: A kolozsvári sportélet képes története (Kolozsvár 2009) című könyve alapján idézzük fel a legrégebbi magyar vívóegyesület hőskorát.
Dr. Béldy Ferenc ifjú erdélyi mágnás az I. világháború alatt megismerkedett meg Gaetano Biasini olasz katonával, kiváló vívóval és vívómesterrel, és rábeszélte, hogy költözzön Kolozsvárra. Biasini 1818-ban a Főtéren a Redoutben nyitott magán vívóiskolát, amelyet a környék arisztokráciája látogatott. A vívóiskola sikerét látva Wesselényi Miklós jó barátja, Bölöni Farkas Sándor közbenjárásával a vívóiskola rövid időn belül nyilvános vívóintézetté vált, ez volt Kolozsvár első szervezett sportintézménye, amely letette a kolozsvári vívás és sportélet alapjait.
Annak érdekében, hogy a Viadaliskolát (ahova gyakran átjárt Zsibóról Wesselényi Miklós is) ne csak a tehetős ifjak látogathassák, az intézmény 1924-ben nyilvános lett, elnöke Kendeffy Ádám, igazgató Bölöni Farkas Sándor lett.
1934-ben, szintén Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére a Pesti Nemzeti Vívó Intézet mintájára a Viadaliskolát részvénytársasággá alakították, 26 arisztokrata egyenként 400 forint értékű részvényt vásárolt, és a befolyt összeg kamatából fizették a vívómestert, Biasinit, vívóeszközöket vásároltak, termet béreltek. Emellett minden alapító ajánlhatott egy-egy szegény sorsú ifjút, aki ingyen tanulhatott. (A Pesti Nemzeti Vívó Intézetről bővebben:https://vivomuzeum.hu/gyujtemeny/az-elso-magyar-vivoklub-pesti-nemzeti-vivo-intezet-1825-1850/.)
1835-ben Biasini visszavonult, helyét Uzoni Antal vette át, a vívóiskola pedig az 1840-es évek során többször költözött a város különböző épületeibe.
Az 1848-as forradalom leverése után a Habsburg uralom csak 1856-ban engedélyezte az intézmény újraindítását, ám anyagi nehézségek miatt Helmreich Jakab vívómester csak 3 évig tanított. 1862-ben viszont összefogtak a kolozsváriak és báró Jósika Lajos vezetésével újraindították a vívásoktatást, a mesterek Helmreich Jakab majd Kővári Mihály voltak.
Hamarosan felvetődött, hogy szükség lenne egy állandó modern vívóteremre. Dr. Haller Károly jogakadémiai tanár, későbbi polgármester tervet dolgozott ki egy torna-vívó egylet alapítására, telket kért a várostól és buzdította a városiakat, hogy álljanak a kezdeményezés mellé. Munkája eredményeként 1872-ben megalakult a Torna- és Vívó Egylet, a város pedig átadott egy telket a Széchenyi téren, a mai piac helyén, ahol 1873-ra megépült a Tornavivoda. Az egylet vívómestereként Tompa Károlyt és Chappon Lajost nyerték meg. Sajnos az egylet az atlétikai egyesületek térnyerésével fokozatosan elveszítette a jelentőségét, az 1890-es évektől a vívók a Kolozsvári Atlétika Clubban (KAC), majd a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Clubban (KEAC) csoportosultak.
1896-ban az egyetem versenyvizsgát írt ki a tornatanári és vívómesteri állásért, amelyet Vermes Lajos nyert meg, március 4-én kezdte el a tanítást Kolozsváron, 1902-ben pedig az egyetem új épületében helyet kapott a modern tornázó- és vívóintézet (terem) is.
A millenniumi vívóversenyek után az olasz vívás egyre népszerűbb lett Magyarországon, Vermes Lajos már 1898-tól több alkalommal szervezett vívóakadémiát olasz és fővárosi mesterekkel, ahol a helyiek gyakorolhattak a neves mesterekkel. Vermes azt is szorgalmazta, hogy a BEAC mintájára egy egyetemi vívóklub alakuljon, a kezdeményezés sikereként 1902-ben megalakult a harmadik egyetemi vívóklub, a KEAC.
Vermes Lajos 1904-ben távozott Kolozsvárról, de addigra a vívóakadémiák már hagyományt teremtettek. 1903-tól dr. Gerentsér László is a KEAC vívószakosztályában tanított, az akadémiákon pedig olyan kolozsvári vívók tűntek ki, mint Repeczky László, Gabányi Imre vagy Pósta Sándor, aki az I. világháború után költözött Budapestre, 1924-ben pedig aranyérmet nyert a párizsi olimpia kard egyéni versenyében.
A kolozsvári vívás 200 éves jubileuma alkalmából Guráth Béla szerkesztésében könyv jelent meg „A kolozsvári vívás képes története 1818-2018” címmel, az erdélyi vívás XX. századi történetét egy másik alkalommal ez alapján kíséreljük meg majd feleleveníteni.