Piller (Jekelfalussy) György

Piller (Jekelfalussy) György

1899. június 19. Eger – 1960. szeptember 6. San Francisco

2x-es olimpiai bajnok, 6x-os világbajnok, vb ezüst- és bronzérmes, 10x-es országos bajnok vívó, vívómester, sportvezető.

Jekelfalussy Etel és Piller Ede árvaszéki ülnök harmadik fiaként 1899. június 19-én Egerben látta meg a napvilágot. Szülei katonai pályára szánták, 1914 és 1917 között a pécsi magyar királyi honvéd hadapródiskola növendéke volt, ezekben az években kezdett el vívni a hadapród-iskola kötelező tantárgya keretein belül. A színjeles bizonyítványok mellet az értesítő minősítési részében így jellemezték a növendéket: „Komoly, őszinte, megbízható, kötelességtudó, szerény, illedelmes.” Ezt követően Inotán rohamkiképzésen és géppuskás tanfolyamon vett részt, az I. világháború alatt zászlós, majd hadnagy rendfokozatban szolgált.

1918 és 1925 között csapatszolgálatot látott el, 1925-ben kezdte meg a SPOTI sportoktatói tanfolyamát, ahol 1927 és 1932 között már annak tanáraként dolgozott, a vívás mellett labdarúgást, sízést, birkózást és ökölvívást is oktatott. Katonaként 1925-től polgári vívóegyesületben, a MAC-ban edzett, de részt vett a honvédség versenyein is, mesterei Borsody László és Gellér Alfréd voltak.

1928-ban tőr- és párbajtőrvívásban részt vett az amszterdami olimpián, a tőr csapat tagjaként – súlyos kézsérüléssel – 5. helyezést ért el (a csapat tagjai Kálniczky Gusztáv, Piller György, Rády József, Rozgonyi György, Tersztyánszky Ödön, Tóth Péter). Ezután fegyvert váltott, az olimpia után főleg már kardvívóként lépett pástra.

1930-ban és 1931-ben megnyerte az akkor nem hivatalos világbajnokságként nyilvántartott kard egyéni Európa-bajnokságot (a győztes csapatnak is négyszer volt tagja 1930-34-ig), az 1932-es Los Angeles-i olimpián pedig pályája csúcsára ért, a csapatbajnoki cím megnyerése után (Gerevich, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György) bravúros és taktikus vívással az egyéni olimpia bajnoki címet is elhódította.

Vívóstílusa új fejezetet nyitott a magyar kardvívás történetében, technikáját folyton változtatta, az alkalmazott stílust mindig az ellenféltől tette függővé, ezért vívása kiismerhetetlen volt.

Az olimpia után visszavonult a versenysporttól és a Ludovika Akadémián, mint vezető sporttanár kezdett el újra dolgozni. 1933 elején családnevét édesanyja vezetéknevét felvéve Jekelfalussyra változtatta (akkoriban szokás – elvárás – volt a magyar név felvétele, Gerevich Aladár pl. Gerei Aladárra magyarosított).

Ugyan már visszavonult a versenyzéstől, a sors az 1933. évi margitszigeti Európa-bajnokságon ismét pástra szólította: a kard csapat döntőben az olasz csapat megóvta Rajcsányi László szereplését (nem volt előzetesen benevezve), így a csapatvezető fogott kardot és győzte le mind a négy ellenfelét.

1933-tól 37-ig a magyar királyi Testőrségben szolgált. 1936-ban kötött házasságot Mudin Ilona tanítónővel, majd hamarosan megszületett egyetlen gyermeke, Hajna. 1937-től ismét csapatszolgálatot látott el, 1939-től pedig harcászatot, hadseregszervezést és vívást tanított. 1944-ben zászlóaljparancsnokként harcolt a keleti hadszínterén, illetve a Balaton térségében. Júliusban kétoldali mellhártyagyulladást kapott, melyet egy bunkerben vészelt át, több, mint 20 kilót fogyott, de maradt a frontvonalon.

1945. május 17-én Stájerországban esett szovjet hadifogságba. ahonnan augusztus 1-jén szabadult: a kelenföldi pályaudvaron Péter Gábor vezérőrnagy és egy szovjet alezredes felismerte az olimpiai bajnokot és leszállíttatta a hadifogolyvonatról.

Annak ellenére, hogy Krisztina krt. 155. szám alatti lakásának zsidó származású szomszédjai igazolták, hogy a Piller család a háború alatt segített és anyagilag is támogatta őket, a katonatisztet 1946-ban mint „nélkülözhető személyt”, elbocsátották a katonai szolgálatból.

Ezt követően a Vasas, a Vörös Meteor, a Bástya SE, a Ganz Vagongyár, a Petőfi SE edzőjeként és a vívóválogatott szövetségi kapitányaként működött tovább. 1956-ban a melbourne-i olimpiát követően nem tért haza, San Franciscoban a Pannonia Athletic Clubban lett vívóedző, vívói háromszor egymás után nyerték meg az USA nemzeti bajnokságát.  Ekkor már gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, nyelvrákját hiába műtötték meg Svájcban, az 1960-as római olimpián már nem tudott részt venni. A magyar vívótársadalomhoz írt búcsúlevele Máday Norbert közléséből ismert: „Szeretett vívó barátaim! Lélekben veletek vagyok! …Elhagyom örökre a vívóplansot. Nem látlak többé titeket, akikkel úgy összeforrasztott annyi emlék, annyi küzdelem. Itt kell hagynom imádott családom, feleségem, Hajnát. Kérlek titeket, őrizzetek meg emlékezetekben! Ha igaz a síron túli élet, akkor sem szűnik meg szeretetem irántatok, s a magyar vívásért, hazámért. ….”

1960. szeptember 6-án hunyt el, sírja San Franciscoban, a Holy Cross temetőben van. Lánya 1962-ben tragikus körülmények között, 26 éves korában halt meg: magyar származású orvos férje az esküvő után néhány nappal féltékenységből savval csonkította meg, sérüléseibe 5 hét után belehalt.

Egyik tanítványa, Hámori Jenő, az ugyancsak Amerikában letelepedett olimpia bajnok (1956 csapat) hozta haza olimpiai bajnoki érmeit és trófeáit, amelyeket a Hadtörténeti Múzeumnak adományozott. Piller György emlékét Egerben, dr. Nagy János utcai szülőházánál és a budai Várban 2016 óta emléktábla is őrzi.

Forrás: Polgár Balázs A kardvívó olimpiai bajnok katonatiszt: Jekelfalussy (Piller) György (1899-1960). Hadtörténeti Közlemények 130. évf. 1. sz., mob.hu

Külön köszönet Máday Norbertnek Piller György hagyatékának  felkutatásáért és gondozásáért.

Fotó: ADT