Menü
Bárány Árpád
született 1931. június 24. Budapest
Olimpiai és világbajnok, 3x-os VB ezüst és VB bronzérmes, 4x-es országos bajnok párbajtőrvívó, téli öttusában országos bajnok öttusázó, vívómester.
1931. június 24-én született Budapesten, testvére, Mária 98x-os válogatott kosárlabdázónő volt.
A gödöllői Premontrei Gimnáziumban kezdett vívni testnevelő tanára, Ötvös Károly biztatására, 1945-től a pesti piaristáknál folytatta tanulmányait, valamint a vívást a közeli Semmelweis utcai BEAC-teremben, Ganzmann Ferenc tanítványaként.
Érettségi után felvették a Tanárképző Főiskolára, ebben az időszakban kimaradt a vívás az életéből, a diploma megszerzése után Gödöllőn testnevelés tanárként dolgozott.
1952-ben, a helsinki olimpia után a honi sportvezetés nagyobb figyelmet kezdett szentelni az öttusának, megalakult az Újpesti Dózsa öttusa szakosztálya, ahol a versenyzők felszerelést is kaptak, vívófelszerelést is. Bárány kihasználta az alkalmat, elkezdett öttusázni. Az úszás és a futás nem volt az erőssége, az akkor divatos téli öttusában azonban 1956-ban országos csapatbajnoki címet szerzett.
Egy edzésen az öttusázók és válogatott párbajtőrözők körmérkőzést vívtak egymással, melynek végeredményeként Bárány Árpád az ötödik helyen végzett olyan kiválóságokat megelőzve, mint a Kausz István vagy Sákovics József, így Rerrich Béla – aki később edzőként a svéd párbajtőriskola megteremtője lett – invitálásra áttér véglegesen a párbajtőrre.
Első nemzetközi versenye az 1957-es párizsi világbajnokság volt, ahol egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett. Egy évre rá szintén ezüst-, majd az ’59-es budapesti vb-n aranyérmes lett csapatban, a római olimpián 4. helyen zártak társaival. A következő olimpiász nemzetközi versenyek szintjén nem hozott sok kiemelkedő sikert, mégis, a tokiói olimpiára Sákovics József szövetségi kapitány hajthatatlansága okán őt vitték ki a csapat tagjaként. A bizalmat meghálálta, így a nem éppen favoritnak számító férfi párbajtőrcsapat (Kulcsár Győző, Kausz István, Nemere Zoltán, Gábor Tamás és Bárány Árpád) nem kis meglepetésre megnyerte a csapataranyat.
1968-ig versenyzett, de ezután sem szakadt el a sportágtól. A Testnevelési Főiskolán 1963-ben szerzett szakedzői oklevelet, 1966-tól pedig a gyakorlatban is kamatoztatta tudását. Sákovics József biztatására 1968-tól két éven át az Iráni Vívó Szövetség állami edzőjeként dolgozott, hazatérte után korábbi egyesülte, az MTK (akkor MTK Vörös Meteor) hívta edzőnek, ’75-től a klub utánpótláscsapatát dirigálta, de az ő nevéhez fűződik az egyesületben rendezett első női párbajtőrverseny is. Évekig a vívószövetség szakfelügyelője is volt, és évtizedekig felkapott zsűrielnöknek számított.
2021. március 15-én a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át vívó olimpiai bajnokaink rangidőse.