Beke Zoltán

Beke Zoltán

1902. december 25. – 1971. január 28. Budapest

Katonai vívómester, mesteredző

1902. december 25-én született, a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómester Képzőben végzett, Borsody László tanítványaként. 25 éves korában lett vívómester gyakornok, később segédvívómester a hadseregben.

1930. októberétől 3 évig ösztöndíjasként tanulta a klasszikus olasz kardvívást a római Scuola Magistrale katonai vívómesterképző tanfolyamon.

1936-37-ben a kőszegi Honvéd Reáliskolában tanított. 1941-ben Szűcs Jánossal egyidőben nevezték ki alvívómesterré.

A háború után is maradt a hadsereg kötelékében, de mellette vívást is oktatott különböző egyesületekben. Őrnagyként ment nyugdíjba, ezt követően már minden idejét a vívásra tudta fordítani, a Bp. Petőfiben, majd a MEDOSZ-ban tanított.

Az 1965. évi rotterdami ifjúsági vívó világbajnokságon 12 tagú magyar csapat vett részt, ebből 2 vívó – Harsay Éva és Nagy Zsolt – Beke tanítvány volt. Legnevesebb tanítványa Nagy Zsolt 2x-es ifjúsági világbajnok (1964, 1966) kardvívó, de edzője volt a 2x-es csapatvilágbajnoki ezüstérmes, 2x-es egyéni és 8x-os csapatbajnok Gyarmati Béla tőrvívónak is.

1961-ben kapott mesteredzői címet, 1962-ben pedig megjelent Polgár Józseffel közösen írt szakkönyve, A kardvívás módszertana címmel. 1965-ban a vívószövetség közreműködésével 3 évre az NDK-ba szerződött. Hazatérte után a BSE-ben és a Vasasban tanított, 1971. január 28-án azonban váratlanul elhunyt.

Temetésén dr. Cziffra Endre, a MEDOSZ vívószakosztályának elnöke e szavakkal búcsúztatta: „A Te nevedhez fűződik kis szakosztályunk fénykora. Te tanítottad meg tagjainkat arra a pengeművészetre, amit a legjobb magyar és olasz mesterek keze alatt elsajátítottál. Kicsiny sportcsaládunknak nemcsak mestere, apja is voltál egyben. Emlékedet megőrizzük, szeretettel búcsúzunk Tőled.”

Fotó: Magyar Szablya