Benkő Tibor

Benkő Tibor

1905. május 28. Sepsiszentgyörgy – 1988. április Gödöllő

Olimpikon, vívómester, a gödöllői vívósport felvirágoztatója.

Sepsiszentgyörgyön született, az ottani Székely Mikó kollégium diákja volt, mikor egy tornaünnepélynek köszönhetően életét összekötötte a sporttal. Történt ugyanis, hogy a botvívás veszteseként a szabályok értelmében le kellett térdelnie legyőzője előtt, akkor határozta el, hogy mindig győzni szeretne. Sepsiszentgyörgyből Egerbe került, ahol rendszeres látogatója lett az uszodának, majd a budapesti Vörösmarty Főreálban tanult, ahol tanára, Zahorszky Pál mindenáron élvonalbeli atlétát szeretett volna nevelni belőle, de ő inkább az iskola gyeplabdacsapatának gólgyárosa lett.

Első érmét mégis súlyemelésben szerezte, azután főiskolás bajnok lett úszásban és vízilabdában. 1926-ban jelentkezett a Ludovika Akadémiára, ekkor új sportágakkal, a vívással és az öttusával került kapcsolatba. 1932-ben mindkét számban indult a Los Angeles-i olimpián, öttusában 18. lett, párbajtőrvívásban a középdöntőben esett ki.

1931-ben a Honvéd Sporttanárképző Intézet hallgatója lett, ahol újabb sportágakat sajátított el, birkózásban, ökölvívásban és teniszben is ért el eredményeket. 1932-ben két sportágban is kiharcolta az olimpiai részvételt, párbajtörben és öttusában indult, 19., illetve 18 helyet szerzett.

Később a soproni alreálban, majd a marosvásárhelyi hadapródiskolában oktatott testnevelést, tanította a későbbi öttusa olimpia bajnokot, Benedek Gábort és öccsét, Ferencet, aki többek között Balczó András felfedezőjeként és nevelőedzőjeként is ismerhetünk. Benedek Ferenc visszaemlékezéseiben felelevenítette, hogy 12 éves korában, 1937-ban találkozott először Benkő Tiborral. A diákok testnevelési órán voltak, amikor teljes tiszti díszöltözetben közeledett hozzájuk egy tiszt (az iskolaparancsnoknál volt bemutatkozó kihallgatáson), és az osztályhoz érve levette a rohamsisakját, derékszíját és kardját, a magasugrólécet feltetette 160 cm magasságra, majd  csizmában nekifutott és átugrotta. Azután csak annyit mondott: „Na, palacsinták, mától kezdve én vagyok az osztálytisztetek!”

A háború után a kiváló honvédtisztet a Honvéd Sportegyesület oktatóként akarta foglalkoztatni, de csak egy feltétellel: ha belép a pártba. Ő inkább földet művelt, állatot tartott a Bács megyei Gara községben, 4 évvel később pedig Gödöllőről átjár Vácra a magasépítőkhöz, ahol mint segédmunkás dolgozott. 1954-től Isaszegen ismét testnevelést oktatott, de 1957-ben koholt vádak alapján 3 éves börtönbüntetésre ítélték. Egyik börtöntársa a márianosztrai fegyházban a népszerű színész, Darvas Iván volt. A büntetés letöltése után mint priuszos, a gödöllői erdészetben dolgozott, rövid ideig a dunakeszi általános iskolában is tanított.

1968-tól már nyugdíjaként a gödöllői Agráregyetem klubjában, a GEAC-ban lett vívó és tenisz oktató, megszervezte a vívó, a síelő és a háromtusa szakosztályokat. Még mindig tanulni akart, hogy eredményesen tudjon oktatni, beiratkozott hát a Testnevelési Főiskola szakedzői szakára. 75 évese, szerzett szakedzői képesítést a vívósportban…

Jelentős szerepe volt – a Gémesi család idősebb generációjának mestereként is – a ma már élvonalbeli gödöllői vívósport sikereiben.

Benkő Tibor 83. születésnapja előtt néhány héttel, 1988. áprilisában hunyt el, Gödöllőn van eltemetve. Emlékét tanítványain kívül a gödöllői vívósporttért létrehozott alapítvány is őrzi.

Forrás: Áros Károly: Háromszék sportjának nagyjai

Fotó: Háromszék