Berczelly Tibor

Berczelly (Berczeller) Tibor (1912. január 3. Budapest – 1990. október 15. Budapest)

3x-os olimpia bajnok, 2x-es olimpiai bronzérmes, 5x-ös világbajnok és 28x-os országos bajnok kard és tőrvívó, sportlövő, katonatiszt, vívómester.

1912. január 3-án született Budapesten, Berczeller Tibor néven. A Markó utcai reáliskolába több sportágat is kipróbált, de mivel katonai pályára készült, a vívással és a lövészettel kötött szorosabb barátságot. Első mestere Santelli Italo volt, a katonai akadémián Borsody Lászlóhoz került, akinek halála után Somos Bélánál iskolázott (bár nem nagyon szeretett iskolázni…)

Három olimpián indult – a világháború miatt két olimpia neki is kimaradt –, már az 1936-os berlini játékokon tagja volt a győztes kardcsapatnak (Berczelly, Gerevich, Kabos, Kovács, Rajcsányi, Rajczy), egyéniben azonban még nem indulhatott a 22 éves fiatalember. Az azt követő években szinte számolatlanul nyerte az országos bajnoki címeket, a világelső magyar kardvívó mezőnyben 8 egyéni bajnokságot tudott nyerni, és 20x volt bajnokcsapat tagja, igaz, ezek között volt 8 tőr és 1 párbajtőr csapatbajnoki cím is. Nem csak a vívásban volt sokoldalú, sportlövészetben is válogatott és országos bajnok lett, 5 alkalommal még az 1948-as pisztolylövő olimpia bajnokát, Takács Károlyt is le tudta győzni.

Az 1948-as olimpia évében beválogatták ugyan a karcsapatba, de egyéniben nem indulhatott volna, így inkább lemondta a válogatottságot. Jó barátja és 30 éven át szobatársa az edzőtáborokban és a versenyeken, Gerevich Aladár beszélte rá, hogy mégis induljon Londonban, mondván: „Sosem felejtjük el, hogy rád mindig számíthatunk, ha baj van.” Végül Berczelly lett a csapatversenyek hőse, hiszen 17 csörtéjéből 15-öt megnyert, sokszor a legkritikusabb pillanatokban vitte a hátán a magyar csapatot (Berczelly, Gerevich, Kárpáti, Kovács, Papp, Rajcsányi). Beugróként pedig egyéniben is indulhatott, mivel az utolsó csapatmérkőzésen Kárpáti megsérült, de a másnap kezdődő egyéni versenyen az előző napi rendkívül megerőltető küzdelmek után fáradtan vívott, egy bírói tévedés is sújtotta, így nem került be a döntőbe.

A következő, 1952. évi helsinki olimpián már biztos egyéni induló volt, ahol végre egyéni olimpiai érmet is szerezhetett. Kovács Pál és Gerevich Aladár mögött a dobogó 3. fokára állhatott fel, és „természetesen” a csapat is ismét győzni tudott (Berczelly, Gerevich, Kovács, Kárpáti, Papp, Rajcsányi), sőt Berczelly tagja volt a bronzérmes tőrcsapatnak is (Berczelly, Gerevich, Maszlay, Palócz, Sákovics, Tilli).

5 alkalommal a világbajnok kardcsapatnak is tagja volt, mégis, 1956-ban már nem válogatták be a csapatba, mondván, hogy öreg (44 éves volt ekkor, egyidős Kovács Pállal, Gerevichnél 2 évvel fiatalabb…), ekkor felhagyott a versenyzéssel, ezután edzőként dolgozott.

Hosszú sportpályafutása alatt 1932 és 1955 között volt kardválogatott, 1947-től 50-ig tőrben, 1947-ben pedig sportlövészetben is.

Barátai Suta néven szólították az igazi csapatember, balkezes, heves vérmérsékletű, de melegszívű sportembert. Nagy erejű „fenyítő” vágásaitól rettegtek az ellenfelek, mindig oroszlánként küzdött. Önfejű, konok, szókimondó egyéniség volt, ugyanakkor érzékeny és büszke.

Katonai pályafutása alatt a Ludovika Akadémián 1932-ben hadnagyi rangot kapott, 1938-ban pedig elvégezte a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézetet – SPOTI – is, melynek 1941-től tanára is volt. 1944-ben őrnagyi rangban szerelt le, ezután Csepelen segédmunkás lett, ahol vívóegyletet szervezett. 1948-ban kinevezték a Magyar Nemzeti Bank főfelügyelőjévé. 1955-től a Magyar Vívószövetség edzőjeként dolgozott, jelentős szerepe volt a korosztályos sportiskolás versenyek elindításában. A Testnevelési Főiskola vívótanára és az MTK vívómestere, 1964-től mesteredzője volt.

Feleségével, Klára asszonnyal ikerlányokat neveltek, egyikőjük sem lett vívó, azonban unokaöccse, Szőts Bertalan kiváló vívó és még kiválóbb mesteredző, olimpiai és világbajnokok edzője lett.

Berczelly Tibor idős korában érszűkülettel küzdött, a betegség kedélyét is kikezdte, végül 78 éves korában, 1990. október 15-én távozott az élők sorából. Emlékét a Csanádi Árpád Sportiskola egyik tanterme őrzi, mestersisakja és francia tőre, mellyel iskolát adott, érmei, mellszobra és egyéb tárgyait a család a Vívómúzeum rendelkezésére bocsátotta.

Forrás: Kő András – D’Artagnan visszavág (Magyar Nemzet, 2012.)

Fotó: a Berczelly család gyűjteménye