Bujnovszky István

Bujnovszky István (1907. december 16. – 1991. április 27. Baltimore)

Vívómester, Pézsa Tibor nevelőedzője.

1907. december 16-án született, a Bocskai István Magyar Királyi Reáliskolában – ahogy akkoriban hívták, a Hadapródiskolában – érettségizett 1926-ban, itt ismerkedett meg a kardvívással. A Ludovika Akadémián, Borsody mester tanítványaként tanult tovább, végzése után pedig katonatisztként szolgált többek között Bábolnán, Pettkó-Szantner Tibor tábornok alatt. A 30-as években a HTVK-ban versenyzett és ért el szép helyezéseket, de a lovassportban legalább ennyire eredményes volt.

Katonai pályafutása miatt később kevesebbet versenyzett, végül a II. világháború végén már őrnagyként szolgált. A háború elvesztése után hortysta katonatisztként kitelepítették és megfosztották vagyonától, Lábatlanban telepedett le, segédmunkásként dolgozott az ottani cementgyárban.

 Völgyesssy Ferenc esztergomi orvos és amatőr vívó közbenjárásával Esztergomban vívóoktatói állást kapott, Lábatlanból jár át munka után edzést tartani, később a Csepel SC-ben és a Vörös Meteorban is tanított.

Esztergomban ismertette meg Pézsa Tiborral a kardvívás alapjait. Amikor tehetséges tanítványa beiratkozott a Testnevelési Főiskolára, Budapestre költözött,  Bujnovszky ekkor személyesen vitte el a Bp. Honvédba és mutatta be Szűts Jánosnak az ifjú tehetséget azzal, hogy „ Jánoskám, ennek a srácnak én már nem tudok mit okítani, jobb nálam.”

A Pézsa- Szűts legendás páros eredményei közismertek. Bujnovszky 1956-ban emigrál, az Egyesült Államokban, Baltimore-ben telepedett le, az ottani tengerészeti akadémián tanított nyugdíjba vonulásáig. A 70-es évek után vívómesterként már nem dolgozott, tehetős magántanítványoknak lovaglásleckéket adott.

Életének 84. évében 1991. április 27-én, Baltimore-ben hunyt el.

Fotó: Magyar Szablya