Clair Alajos

Clair Alajos

1826. Clermont – 1866. június 8. Kolozsvár

Vívómester, szobrász.

1826-ban született Clermontban, abban az évben, amikor apja, Clair Ignác, a kor egyik kiemelkedő vívómestere Pestre költözött és megnyitotta híres vívóiskolájat (a család Savoyából, Saint Jean de Morieub-ből származik).

Gyermekkorában édesapja vívóintézetében tanult vívni, később szobrászatot tanult, egy műve – Canovai – díjat nyert az első képzőművészeti kiállításon 1840-ben. A szobrászatból azonban nem tudott megélni, ezért vívómesterként is dolgozott.

1845-ben vívóiskolát nyitott Győrben, a Nádorvárosban, a Gantner-féle ház kertjében.

1848-ban önkéntesként belépett Damjanich seregébe, a 34. honvéd zászlóaljban szolgált (apja még Napóleon gárdatisztje volt) a szenttamási csatában kitüntette magát, ezért századossá léptették elő. A szabadságharc leverése után Olaszországba menekült, ahol szobrászatot tanult.

Magyarországra visszatérve folytatta a családi hagyományt, torna és vívás oktatásával foglalkozott, sőt 1851-ben Budán, a Halászbástya alatt önálló testgyakorló intézetet is nyitott.

1860-ban megalapítója és igazgatója a Budai Torna és Vívóegyletnek.

1865-ben nézeteltérésbe keveredett Pest másik híres vívómester famíliájának tagjával, Chappon Samuval. Az ezt követő párbajban – mely a magyar párbajszokással ellentétben nem karddal, hanem „vitőrrel” folyt – súlyos sebet szerzett. Egy év múlva 40 évesen ebbe a sérülésbe halt bele, édesapja négy hónap múlva, október 4-én követte a sírba.

Clair Alajos 4 gyermeket hagyott árván, egyik fia, Clair Vilmos 7 éves korától Keresztessy József vívómesternél tanult, majd évtizedekig újságíróként dolgozott, és 1897-ben kiadta máig keresett művet, a Párbaj-codexet.

Fotó: Magyar Képzőművészek Lexikona I. 1915.