Menü
Gulácsy Mária (Jármy Miklósné)
1941. április 27. Beregszász – 2015. április 10. Budapest
Kétszeres világbajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes tőrvívónő.
Az ukrajnai Beregszászon született 1941. április 27-én. Mátészalkáról került fel Budapestre a Szilágyi Dezső térre, ahol élete végéig lakott. Mivel kitelepítettek voltak, édesanyja leginkább vagonokat rakott ki, két diplomás édesapja segédmunkásként dolgozott.
Gulácsy Mária a Batthyány utcai általános iskolában, hetedikes korában meglátott egy plakátot, amely vívótanfolyamra hívta az érdeklődőket, édesanyja azonban kijelentette, hogy csak akkor mehet, ha ingyen van. Így került a Vasasba, ahol egy évi Horváth Katótól tanulta a vívás alapjait, majd Somos Béla csoportjának tagja lett.
Világéletében orvos szeretett volna lenni, de klerikálisnak minősítették, és jeles érettségije ellenére sem javasolták a továbbtanulását. Előbb a Sportkórházban volt asszisztens, majd átállt takarítónőnek, hogy útlevelet kaphasson. Végül az orvosi helyett német pedagógia tanár szakra sikerült bejutnia.
1957-ben Somos Bélát követve átigazolt a Bp. Honvédba. Már a római olimpia előtt jó eredményei voltak, de csak 1962-ben került be a válogatottba. Újoncként a Buenos Aires-i világbajnokságon rögtön világbajnok lett, tagja volt a Gulácsy Mária, Juhász Katalin, Kovácsné Nyáry Magda, Marosi Paula, Rejtő Ildikó összetételű világbajnok csapatnak. Fruzsi, ahogy társai nevezték, nagyszerűen helytállt, mind az öt mérkőzésen szerepelt, és a szovjetek elleni döntőben 3 győzelmet szerzett. Egyéniben hármas holtverseny után a középdöntőben esett ki.
1963-ban Somos Bélától átkerült Szűts János csoportjába, de valójában mindkettőjüktől vett iskolákat. 1967-ben tagja volt a világbajnok női tőrcsapatnak, az 1968-as mexikói olimpián pedig Bóbis Ildikóval, Marosi Paulával, Rejtő Ildikóval és Sákovicsné Dömölky Lídiával állhatott fel a dobogó 2. fokára. 1967-ben egyéni magyar bajnoki címet is szerzett.
Rendkívül robbanékony, gyors, technikás vívó volt, abban az időben, amikor még nem volt megszokott a kiegészítő edzések végzése, a vívás mellett atletizált a Goldbergerben és reggelenként futott a Duna –parton. Tehetsége mellett szorgalma, céltudatossága is kiemelte a mezőnyből, és mindig áradt belőle a vidámság, a jókedv, még akkor is, amikor valami rossz történt vele vagy betegség kínozta. Igazi csapatember volt, azt vallotta: „Elsősorban csapatembernek tartom magam: úgy érzem, ott nagyobb a felelősség. Ha csak magamért vívók, tulajdonképpen még azt is élvezni tudom, ha kapok egy szép tust… De amikor a többiekért is harcolok, minden találatnak kétszer akkora a jelentősége.”
1969-ben kislánya, majd 1971-ben fia született, fia születése után három hónappal már hetente kétszer edzett, esténként pedig megint futott, várták vissza a válogatottba. Két kisgyerekkel azonban ez már nem volt megoldható, 1972-ben felhagyott az aktív sportolással, néhány évvel később pedig megszületett a harmadik gyermek is. Egy ideig még a Honvéd elnökségében tevékenykedett, majd teljesen a család és a fordítás töltötte ki az életét. Csak 1985-ben kapott állandó tanári kinevezést a XIII. kerületi Huba utcai Vendéglátóipari Szakközépiskolában, ott dolgozott 1996-ban történt nyugdíjazásáig.
Közben a sporttal sem hagyott fel, túraevezős, majd túrakajakos lett, közben kisebbik fiát kísérgette az akkor újdonságnak számít lovastorna edzésekre, dr. Jármy Miklós ma már állatorvos, a Magyar Lovas Szövetség elnökségi tagja.
Gulácsy Mária 2015. április 10-én Budapesten hunyt el, sírja a Fejér megyei Tabajdon, a református temetőben van (gyermekei és unokái a község melletti lovasfarmon élnek).
2016-ban a beregszászi Budapest parkban a város neves szülötte tiszteletére a Kárpátaljai Rózsahölgyek Társasága kezdeményezésére rózsafát ültettek és emléktáblát avattak.
Fotó: ADT