Hajdú János dr.

Hajdú János dr.

1905. szeptember 10. Budapest – 1981. július 12. Budapest

2x-es EB ezüst és 2x-es EB bronzérmes tőrvívó, az első hazai párbajtőr országos bajnokság győztese, 1928. évi párbajtőr olimpikon, 35 évig mindhárom fegyvernemben nemzetközi versenybíró, magyar vívó szakkönyvek fordítója idegen nyelvekre, jogász.

Vívó családban született, édesapja, Hajdú (Hábetler) Marcell is kiváló vívónak számított, egyik alapítója és alelnöke volt az Magyar Vívó Szövetségnek, sportvezetőként részt vett az 1908. évi stockholmi olimpián. Gimnazista fia az ő tanácsára kezdett a kard mellett a szúrófegyverekkel is foglalkozni, hiszen az olaszok, franciák, de még az angolok, hollandok és németek is remek tőr és párbajtőrvívókkal rendelkeztek.

20 éves korában a tőr bajnokságon Schenker Zoltán és dr. Tóth Péter mögött 3. lett könnyed, karcsú. elegáns vívó, aki mindhárom fegyvernemben versenyzett, egészen 45 éves koráig.

21 éves volt, amikor apja – Pósta Sándor olimpiai bajnok ajánlólevelével – Párizsba küldte tőrvívó tudása tökéletesítésére és a párbajtőr elsajátításáért. Barátságot kötött Lucien Gaudinivel, amely megnyitotta előtte a legtekintélyesebb klubok kapuit is. Gyakorolhatott a legendás Lucien Mérignac termében is, aki az 1896. évi millenniumi versenyen – 18 éves korában – kapott találat nélkül győzött a mesterek tőrversenyén.

Egy éves párizsi tanulás után, 1926-ban tért haza, hozott néhány párbajtőrt magával, csalogatta a vívókat, szóban és írásban is. Nehezen tudta meggyőzni őket, aggályok merültek fel, majd néhány kardvívó kezdett el érdeklődni: Bogen Albert, Rády József, Hatz Ottó, Piller, Nagy Ernő, de pl. Tóth Pétert, Glykais Gyulát nem lehetett rávenni, hogy kipróbálják a párbajtőrt is.

Az első párbajtőr mesterek Gerentsér László és Róna Ármin voltak, utóbbi volt Hajdú János mestere is. Az első országos bajnokságot 1930-ban rendezték meg, győzött Hajdú János, Rády József és Piller György előtt.

1939-ig évente visszajárt Párizsba az időközben jogi diplomát szerző fiatalember. Nagy műveltségű, széles látókörű férfi volt, írók, muzsikusok, képzőművészek barátja. Olvasott és beszélt német, angol, francia és olasz nyelven, 3 ezer kötetes, soknyelvű könyvtárral rendelkezett. Dolgozott ügyvédként, ügyészként, volt közjegyző, műfordító, Schenker Zoltán, Szabó László, Vass Imre és Lukovics István szakkönyveit lektorálta szakszempontból és fordította idegen nyelvekre. Nyolc évig tanított színpadi vívást, tanítványa volt Béres Ilona, Halász Judit, Schütz Ila, Huszti Péter, Tordai Teri.

Mindeközben 35 évi volt elismert FIE versenybíró, baráti kapcsolataival is magyar vívást szolgálta. Dolgozószobája falán Lucien Gaudin fotója függött, rajta a felirat: „Hajdú János barátomnak, aki megtanított a kard szeretetére”.

Magányosan és magatehetetlenül, sokat szenvedve távozott, az utolsó időben nem látott, beszélni sem tudott.  77 éves korában, 1981. július 12-én hunyt el.

Fotó: Szabó László fotógyűjteményéből