Kabos Endre

Kabos Endre

1906. november 5. Nagyvárad – 1944. november 4. Budapest

3x-os olimpia bajnok, olimpia bronzérmes, 6x-os Európa-bajnok (nem hivatalos világbajnok) kardvívó.

Nagyváradon született, de gyermekéveit Berettyóújfaluban töltötte, az érettségit pedig már a budapesti Werbőczy Gimnáziumban tette le. Jónéhány sportot kipróbált, de a vívás eleinte nem vonzotta, csupán hosszú szülői rábeszélésre és baráti praktikák nyomán kezdett el vívni. Santelli Italonál vívott, akinek elmondása szerint minden vívósikerét köszönhette. Syposs Zoltán szakíró szerint Kabos „…mestere volt a külső, áthúzott elővágásoknak… vívását csodálatos tempóérzékére épített, elegáns egyszerség jellemezte. Óriási akaraterővel tudott összpontosítani, kivárni a legkedvezőbb alkalmat. Mozgása plasztikus volt, mozdulatait akció közben, tetszése szerit tudta gyorsítani, lassítani. Lábmunkájára jellemző volt a hosszú, nyújtott kitörés, amelyből a legnagyobb könnyedséggel ment vissza vívóállásba…. Kitűnő reflexekkel rendelkező észvívó volt, kombinatív, ötletes, inkább óvatos, mint vakmerő… Szerény, csendes, kedves modorú ember volt. Bár mondják – talán jobban ismerték – szerette a tréfát, akár a legnagyobb jókedvet is.”

Már 1932-ben Los Angelesben tagja volt az olimpiai bajnok kardcsapatnak, egyéniben pedig a győztes Piller György és Giulio Gaudini mögött bronzérmet szerzett, az 1936-os berlini olimpiáról már két aranyéremmel térhetett haza: az egyéni versenyben a dobogó legfelső fokára állt, és a csapatgyőzelemből is kivette a részét a balkezes, elegáns, nyugodt és taktikus vívó.

Ezt követően anyagi okokból vissza kellett vonulnia (ezekben az időkben a vívók civil munkájuk mellett tudtak csak sportolni), egy ideig munkanélküli volt, majd zöldségüzletet nyitott, a rosszul sikerült vállalkozás után Aschner Lipót, az UTE mecénása sietett a segített a segítségére, így lehetett az Egyesült Izzó főtisztviselője.

Egy nappal 38 éves születésnapja előtt, 1944. november 4-én hunyt el.

Forrás: Syposs László