Kárpáti Rudolf

Kárpáti Rudolf

1920. július 17. Budapest – 1999. február 1. Budapest

6x-os olimpiai és 7x-es világbajnok, 3x-os VB ezüst- és 2x-es VB bronzérmes, 6x-os országos bajnok kardvívó, 1959-ben és 60-ban az év férfi sportolója, sportvezető, zenetudós.

Budapesten született, édesapja Klein Károly, édesanyja Buxdorf Karola. Apja kiválóan hegedült, talán ennek hatására is egészen kis gyerek korától – Gigli varázslatos hangja hallva – a zene szerelmese lett. A sport is korán megjelent az életében, kezdetben futballozott, majd atletizált, és hogy abban is tehetséges volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legendák szerint még vívókorában is – plasztronban – 50 mp alatt futotta a 400 m-t, és – szintén plasztronban – átvitte a 180 cm-t magasugrásban.

Egy alkalommal azonban betévedt egy vívó edzésre, és ott ragadt. 1938-tól a BBTE vívójaként Balogh Béla pallérozta, az ő külföldre távozása után Somos Béla lett az mestere. 1945-50-ig a Bp. Vasas, ezt követően a Bp. Honvéd vívója volt.

Évekig párhuzamosan tanult hegedülni és vívni, mindkét területnek igen hamar művészévé vált, magas szinten űzte mindkettőt. A vívástól a hangszeres zenéléshez szükséges laza kézizmai megkeményedtek, választania kellett. A kardvívást választotta – bár párbajtőrben is kiváló volt, 1949-ben csapatbajnoki címet szerzett ebben a szakágban.

A muzsika azonban továbbra is meghatározta az életét és áthatotta, végigkísérte a vívókarrierjét. Talán a muzikalitása, a zene egyik lényegét jelentő tempóérzék átemelése a küzdelembe jelentette egyik legnagyobb erősségét a páston. Emellett könnyed mozgás, elegancia, leheletfinom pengevezetés jellemezte vívását. Utolérhetetlen egyénisége és művésze volt a kardvívásnak, annak minden áldásával és óhatatlan nehézségével együtt.   

Pályafutását egyéni és csapat olimpiai és világbajnoki aranyérmek kísérték, melynek csúcsát a római olimpia kard egyéni versenyének döntő asszója jelentette. Az aranyéremért folyó mérkőzésen a lengyel Pavlowskival 4:4-es állásnál a mindent eldöntő egyetlen találatért 14 percig küzdöttek. Kárpáti a győztes tussal megvédte egyéni olimpia bajnoki címét, és egy másik magyar, Fuchs Jenő után ő lett a második, aki két egymást követő olimpián győzni tudott egyéniben és csapatban is.   

Évtizedekig versenyezte körbe a világot, évtizedekig volt verhetetlen a Gerevich, Kovács, Kárpáti vezetésével küzdő kardcsapat. Bárhova is utazott, mindenhol kereste és meg is találta a lehetőséget, hogy a versenyek előtt vagy utána élőben hallhassa a világ legnagyobb zenészeit, és mindig vele volt magnetofonja is, hogy felvételeket készítsen. Legnagyobb zenei élményének egy 1958-as párizsi koncertet tartott, melyen élőben hallhatta Dávid Ojsztrah, Yehudi Menuhin, Pablo Casals és Ravi Shankar játékát.

1950-től hivatásos katonaként a budapesti Tisztiház zenei instruktora, majd művészeti vezetője volt, közel 50 évig. Évekig zenei ismeretterjesztő sorozatokat vezetett a rádióban és a televízióban, gyűjteménye 3400 könyvet, 3500 hanglemezt és ki tudja, hány magnószalagot őrzött.    

Visszavonulása után nemzetközi versenybíró lett, 30 évig volt az MVSZ elnökségi tagja és a FIE tisztségviselője. Élete végéig az élete maradt a vívás, az örök szerelme pedig a muzsika. Vagy az élete a muzsika, és az örök szerelem a vívás? Ki tudja… 

78 éves korában, 1999. február 1-én hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik, csapattársa, Gerevich Aladár közelében.

Emlékét emlékverseny, tanterem a Csanádi Árpád Gimnáziumban és a Kárpáti Rudolf Vívóklub őrzi. No meg néhány, csodálatosan könnyed és technikás vívását megörökítő filmfelvétel. 1965-ben kiadott „Karddal a világ körül” című könyvből élete további részleteit ismerhetik meg az érdeklődők.

Fotó: MTI Seidner Zoltán 1952.