Kelemen Vera dr.

Dr. Kelemen Vera

1934. február 16. – 2020. március 28. Budapest

Ifjúsági világbajnok, Univesiade győztes tőrvívónő, szemészfőorvos.

  1. február 8-án született, kisgyermek korától Diósgyőrben nagynénje nevelte fel.

Már általános iskolásként szeretett volna vívni, de az akkori iskolaigazgatója erkölcstelennek tartotta, hogy lányok vívjanak… Első gimnazista korábban aztán végre elkezdhetett vívni, első edzője Hollós Endre volt, aki mint kitelepített katonatiszt a házukban lakott. A vívóteremig naponta másfél órát kellett villamosozni, ezért még az is előfordult, hogy otthon, rakott szoknyában az előszobában iskolázott a mesterrel.

A kitűnő tanuló Kelemen Vera érettségi után Budapesten, az orvosi egyetemen kezdett tanulni, átigazolt a Bp. Haladásba (ma OSC), ahol Szabó László lett a mestere (az öltözőben pedig nem más volt a szekrényszomszédja, mint Tóth Ilonka, az 1956 után mártírhalált halt medika, aki kedvtelésből szintén a Semmelweis utcai teremben gyakorolt). A szorgalmas, mindig jó kedélyű, vidám lány albérletben lakott, az ösztöndíjából és az I. osztályú vívóként neki járó „kalóriapénzből” tartotta el magát.

Első nemzetközi versenye az első ízben 1955-ben megrendezett budapesti ifjúsági vívó világbajnokság volt (azokban az időben a 20 éven aluliaknak alig-alig volt nemzetközi megmérettetése), ahol a 4 magyar induló közül – Dömölky Lídia, Rejtő Ildikó, Ágoston Judit, Kelemen Vera – tőle várták a legkevésbé a jó eredményt. Nyugodt vívásával mégis sorra nyerte az asszókat, mindössze egy vereséget szerzett, az utolsó asszóban pedig jó barátnője és klubtársa Dömölky Lídia 4:3-ra legyőzte az addig veretlen Colombettit, így holtversenyt vívhatott az aranyéremért az olasz vívónővel. A jóval esélyesebb, 20 cm-vel magasabb ellenfél hamar elhúzott 3:0-ra, de Kelemen Vera szívós és higgadt vívással fordítani tudott és 4:3 arányban győzni tudott, ifjúsági világbajnok lett abban a mezőnyben, amelyből hárman később olimpia és világbajnokok lettek.

A győzelem után így nyilatkozott az akkor II. éves orvostanhallgató: „Nagyon szeretnék jó sportoló lenni, de akármilyen nagy is ez a vágyam, elsősorban kiváló orvos akarok lenni, s azután vívó.” 1957-ben még tagja Universiade győztes csapatnak, de a tanulás, majd az orvosi hivatás mindig az első maradt a számára, s a kitűnő diploma után a vívás lassan teljesen háttérbe szorult. Szemésznek készült, az ügyeletek miatt kevesebbet tudott edzésre járni, és a kezet intenzíven igénybe vevő vívás akadályozta volna a szemészetben lényeges finom, könnyű kézmozdulatokat, így már csak kedvtelésből sportolt. 45 évig dolgozott a II. számú Szemészeti Klinikán, több száz betegnek adta vissza a szeme világát, szakcikkek tucatjai jelentek meg a tollából az orvosi folyóiratokban

Időközben férjhez ment, megszületett 2 leánya, mindketten orvosok lettek, Vera szemész, Nóra pedig Arizonában belgyógyász. Férjétől elvált, a nyugodt családi életet korábbi évfolyamtársa, dr. Potyondy József személyében találta meg.

A vívástól sem szakadt el, 1996-ban Keszthelyen tagja volt a veterán világbajnok női tőrcsapatnak. Később is aktív volt, kertészkedett, varrogatott, unokázott és gyakran összejárt régi vívó csapattársaival.

Nem sokkal 86. évének betöltése után, súlyos betegség után 2020. március 28-án hunyt el.

Fotó: Szabó László fotóalbumából