Lukovich István

Lukovich István

1929. augusztus 20. Budapest – 2016. február 26. Budapest

Évtizedekig a magyar tőrvívás egyik legnevesebb tőredzője, a Testnevelési Főiskola vívótanszéken vezetője, vívómester-generációk mestere, szakíró.

1929-ben született Budapesten, édesapja községi jegyző, édesanyja tisztviselő volt. 1948-ban Pestszentlőrincen érettségizett, 1952-ben testnevelő tanári és edzői diplomát szerzett. Kezdetben atléta edzőnek készült, de szeretett mestere, dr. Duronelly László hatására végül a vívást választotta. Edzői voltak Gellér Alfréd és Hatz József is.

A diploma megszerzését követően maradt a Testnevelési Főiskolán, az Időszaki és Küzdősportok Tanszéken tanársegéd lett, de mellette testnevelő tanárként és edzőként is dolgozott. Az 1961-ben indult vívó szakedző képzésen már adjunktusként tanított, majd Hatz József külföldre szerződése után a tőrvívás tanárának nevezték ki, Bay Béla nyugdíjba vonulása után pedig évtizedekig vezette a TF vívótanszékét. 1971. évi megalapítása óta tanára volt a TF Nemzetközi Edzőképző Tanfolyamán.

Számtalan, több kiadást megélő szakkönyv is fűződik a nevéhez, melyek ma is alapját képezik sportágunk oktatásának.

Tanszékvezetői feladatai mellett tanított a Vörös Meteorban (ma MTK), az OSC-ben, a BSE-ben, később külföldön is, valamint hosszú ideig volt kondicionáló edzője a vívóválogatottnak.

87 éves korában rövid, súlyos betegség után hunyt el.