Marót Péter

Marót Péter

1945. május 27. Miskolc – 2020. június 7. Budapest

Olimpiai ezüst- és bronzérmes, világbajnok, 3x-os VB ezüst- és 2x-es VB bronzérmes, 11x-es országos bajnok kardvívó, vívómester.

1945. május 27-én született Miskolcon, édesapja dr. Marót László, édesanyja Csabay Ilona. Budapesten, a Terézvárosban gyerekeskedett, délutánonként a Városligetben focizott. Apja a MÁV-nál volt jogtanácsos, így 11 éves korában, 1956-ban a BVSC-ben kezdett vívni, első mestere Nagy Árpád volt. Tőrözőnek indult, Bay Béla lett a mestere, 1964-ben ifjúsági tőrbajnokságot nyert. 1965-ben azonban már kardban nyerte meg az ifjúsági világbajnokságot az előző évi győztes, Nagy Zsolt és Vlagyimir Nazlimov előtt.

1969-ben átigazolt a Vasasba, Enyedi Siegfriednél készült. 1970-ben egyéni 6. helyezéssel és csapat ezüsttel debütál felnőtt világbajnokságon, 1977-ben csapat bronzzal búcsúzott. A müncheni olimpián egyéniben ezüst, csapatban bronzérmet nyert, 1973-ban pedig oszlopos tagja volt a világbajnok magyar kardcsapatnak. Enyedi 1974-ben „disszidált”, ezt követően Mendelényi Tamás, majd Batizi Sándor volt a mestere.

Macska, ahogy mindenki hívta, művésze volt a kardvívásnak, virtuóz mozdulatok, hihetetlen gyorsaság jellemezte a vívását. Bohém volt a páston és azon kívül is, a magyar vívósport egyik legszínesebb egyénisége. Talán kevesen tudják, hogy a TF vívómester szakán szerzett diploma után 1968-tól 2 évet elvégzett az ELTE pszichológia szakán…

Visszavonulását követően edzőként dolgozott a Vasasban, a Bp. Honvédban és a BVSC-ben is, mindeközben vállalkozóként Budapest akkor legnépszerűbb szórakozóhelyét, a Panoráma éttermet vezette.

1984-ben váratlanul Kőszegre költözött, megvásárolt egy romos épületet, felújította és megnyitotta a Kóbor Macska Szállodát. Néhány év múlva eladta, Gödöllőre költözött, ahol betegségéig, illetve haláláig edzőként segített.

2016-ban agyvérzést kapott, lebénult a teljes jobb oldala. A bajt tetézte, hogy néhány hónappal később combnyaktörést szenvedett, ettől kezdve tolókocsiban – szerény körülmények között – élt.

2020-ban, 10 nappal 75. születésnapja előtt utasként autóbaleset érte, több bordája eltört, légmelle lett, 2 hétig lélegeztető gépen volt. Még magához tért, úgy tűnt, jobban lesz, de tüdőgyulladást kapott, a szíve és a tüdeje nem bírta a terhelést. 2020. június 7-én hunyt el, a Farkasréti-temetőben nyugszik.

Művésze volt a kardvívásnak, szerencsés, aki még láthatta briliáns vívást.

Fotó: MTI Kovács Gyula