Martinengo Nándor

Martinengo Nándor

1821. március 4. Zágráb – 1895. február 28. Pozsony

Korának egyik legnevesebb vívómestere, a pozsonyi vívósport megteremtője.

Zágrábban született 1821. március 4-én. Régi olasz nemesi családból származott, egy híres történész honfitársa – Ottavio Rossy – már 1620-ban az írta, hogy „a Martinengók arra születtek, hogy megnemesítsék a fegyvereket.” Édesapja, Giovanni Battista Martinengo települ át Magyarországra. Szülei katonai pályára szánták, de egészségügyi okokból távoznia kellett a katonai intézetből. 1837-ben, 16 éves korában a Pesti Nemzeti Vívó Intézetben szerezte meg a mesteri oklevelet, egyes adatok szerint a következő évben a Bécsújhelyi Katonai Akadémián is megvédte mesteri címét.

1844-ig Bécsben tanított, ekkor Pozsonyba költözött, ahol a Hal tér (ma Rybné námestie) egyik házában, a Városi Sőrfőzde közelében talált otthonra, és a Zöldfa vendéglő (ma Carlton szálló) egyik termében nyitott vívóiskolát. Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Batthyányi Lajos és József főherceg is gyakorolt nála, és termében Petőfi Sándor is többször megjelent.

Korabeli források szerint „vívó termét messze földről jövő vívók keresték fel: s művészetéről csak véleményük egy, hogy Martinengo felülmúlhatatlan. Martinengo vívásának láttára önkéntelenül a lovagkor vívói jutnak eszünkbe. Így csak a régi franczia és olasz udvarok leventéi tudtak vívni. Páratlan az a nyugodtság, könnyedség és biztonság, melylyel Martinengo kezeli fegyverét. Nem is aczél van a kezében, hanem fénysugár, mely még oda is lehatol, ahol más még rést sem lát.”

1944-ben megalakította a Pozsonyi Első Magyar Vívó Egyletet, vívótermében a pozsonyi országgyűlések idején a reformkor nagy szellemei gyakran találkoztak.

1867-ben megszervezte és megalapította az Első Pozsonyi Önkéntes Tűzöltó Egyletet, tagja volt a Magyar Országos Tűzoltó-Szövetség választmányának, létrehozta a pozsonyi szegény gyerekek iskoláját, ahol nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül, ingyen tanulhattak a diákok, és 1846-ban az ő kezdeményezésére a pozsonyi gimnázium volt Magyarországon a legelső tanintézet, ahol bevezették a testnevelést.

Kivette részét a Pozsonyi Hajós Egylet (1862), a labdarúgással, úszással, atlétikával és vívással foglalkozó Pozsonyi Torna Egyesület (1880) megszervezéséből, 1890-ben a vívóklub megalapításából, de a lóversenyzés színvonalának emelésével is foglakozott.

Előkelő szerepet töltött be a Pozsonyban, 1891-ben, ötven éves vívómesteri jubileuma alkalmából köszöntésére fényes ünnepséget rendeztek. Tisztelői díszkardot adtak át neki, és a volt tanítványai gyűjtéséből igen jelentős összeget, mintegy háromezer forintot adományoztak az anyagiakban nemigen bővelkedő, akkor 70 éves mesternek. Ünnepi vívóestet is rendeztek tiszteletére, amelyen az ősz mester az akkori főispánnal mérte össze a kardját. Ferenc József a jubileum tiszteletére érdemei elismeréseként a Ferenc József-rend lovagjává avatta.

1895. február 28-án Pozsonyban hunyt el, az Andrássy temetőben nyugszik. Az utókor nem feledkezett meg róla, a pozsonyiak hűen ápolják emlékekét. A belvárosban utcát neveztek el róla, 1966 óta Peter Kurhajec vívómester kezdeményezésére Martinengo Nándor Emlékversenyt rendeznek a tiszteletére, 1999-től pedig a vívóklub felvette a nevét. Az 1998-ban alapított Martinengo Társaság minden évben a humanitás szellemében kimagasló egyéniségeket tüntet ki, a Társaság aranyérmét olyan egyéniségek kapták már meg, mint Vera Caslawska cseh tornász, Irena Szewinská lengyel olimpiai bajnoknők, a magyar sportolók közül pedig Balczó András és Borkai Zsolt.

Fotó: ADT