Maszlay Lajos
1903. október 2. Budapest – 1979. december 1. Budapest
2x-es olimpiai bronzérmes, 3x-os világbajnok és 3x-es vb bronzérmes és 25x-ös országos bajnok vívó, vívómester.
Budapesten született 1903. október 2-án, Ludovika Akadémiát végzett, valószínűleg itt ismerkedett meg a vívással. 1927-ben a főiskolai kardbajnokságon vonta magára a szakértők figyelmét. A kor szokásainak megfelelően mindhárom fegyvernemben versenyzett, sőt igazi all round sportemberként kiváló ökölvívó, birkózó és teniszező is volt. 1931-ben azonban egy versenyen Bay Bélával vívott, amikor megsérült, akkor megfogadta, hogy párbajtőrben többé nem indul, így párbajtőrben „csak” 2x-es csapatbajnok.
A legjobb karvívók közé tartozott, már 1936-ban is közel állt ahhoz, hogy megnyerje a kard bajnokságot, de Kovács Pál akkor holtverseny után megelőzte. 1938-ban, 34 évesen azután szorgalmas munkával bebizonyította, hogy bár az olimpiai keret legidősebb tagja, mégis felveszi velük a verseny, és egyéni kardbajnokságot nyert Rajczy és Gerevich előtt. 1944-ben pedig úgy nyert kardversenyt Gerevich Aladárt és Palócz Endrét megelőzve, hogy a verseny előtti éjjelen katonatisztként szolgálatban volt.
A háború befejezése után sokáig halottnak hitték, míg 1946. január 2-án a Népsport örömmel tudósította az olvasókat, hogy Maszlay él, fogolytáborban van, de várják vissza. Az újrakezdés után azonban már főleg tőrvívásban versenyzett.
Tőr és kardvívásban 1931-től 1950-ig volt válogatott, a magyar csapat tagjaként 3 világ- és Európa-bajnoki (nem hivatalos világbajnoki) arany (kardcsapat) és 3 bronzérmet (tőrcsapat) szerzett.
Olimpián tőrvívásban indult az 1936. évi berlini, az 1948. évi londoni és az 1952. évi helsinki olimpián. Legnagyobb egyéni sikerét a magyar olimpia csapat legidősebb versenyzőjeként, 45 évesen érte el, férfi tőr egyéniben két francia vívó mögött bronzérmet szerzett. A bravúros eredmény után (szúrófegyvernemben addig csupán 1912-ben Berty László, 1928-ban pedig Rozgonyi György került egyáltalán olimpiai döntőbe) barátai így köszöntötték: „Hát még amikor majd egy kicsit lehiggadsz…”, „Gondold el, milyen jól fog menni, ha majd egy kis rutint szerzel…”.
1952-ben, immár 49 évesen a tőrcsapat tagjaként újabb olimpia bronzérmes lett, majd visszavonult az aktív sportolástól. vívóedzőként folytatta, előbb a Csepelben, majd a BVSC-ben és a Honvédban (a háború előtt a Ludovika Akadémia vívóoktaja volt), és élete utolsó napjáig lelkesen és odaadóan tevékenykedett a magyar vívósportért.
Milyen vívó volt Maszlay Lajos? Pillerhez szokták hasonlítani határtalan küzdőképessége, akaratereje, szívóssága és higgadtsága miatt. Egy alkalommal a villanytőr bevezetése időszakában (melynek a magyarok voltak az egyik úttörői) 2 napos tőrversenyt rendeztek, vasárnap szárazzal, hétfőn pedig villannyal. A vasárnapi versenyt Maszlay nyerte, de ezt követően sokan tiltakoztak, hogy hétfőn a civilek egész nap dolgoznak, de Maszlay, mint katonatiszt, pihenten áll majd ki hétfőn a versenyre. De Maszlayt nem ebből a fából faragták, nem kért felmentést, egész nap lovon ült, fárasztó gyakorlaton volt, nem is evett, így rohant a versenyre. Piller korholta is, hogy „marhaság így versenyezni”, de Maszlay kitartott, hogy megnyeri a versenyt, mert muszáj, hogy lássák, hogy az előző napi eredmény reális volt. Meg is nyerte!.
Maszlay Lajos 76 évesen, 1979. december 1-én hunyt el, Budapesten.
Fotó: ADT