Mendelényi Tamás dr.

Dr. Mendelényi Tamás

1936. május 2. Budapest – 1999. szeptember 6. Várgesztes

Olimpia bajnok, 2x-es világbajnok, 3x-os vb ezüst- és 3x-os vb bronzérmes, 2x-es országos bajnok kardvívó, orvos, vívómester.

1936. május 2-án született Budapesten, édesapja orvos volt. Az 1948-as londoni olimpia kardcsapat döntőjét a rádió előtt szurkolta végig a család, ettől kezdve a 12 éves fiúnak minden vágya az volt, hogy vívó lehessen. Ezért is nevezte még évtizedekkel később is az egyik legszebb karácsonyi ajándékának azt, hogy ebben az évben egy tőr és egy vívótanfolyamra szóló elismervény volt a karácsonyfa alatt.

A Bp. Haladásban (az OSC jogelődje) 2 évig tőrözőnek készült, de azután meghallotta, hogy egyik bálványa, Kovács Pál a Ganz Sportkörben vív, így Papp Csaba barátjával átléptek a másik klubba. Példaképét minden edzésen árgus szemmel figyelte és természetesen ekkor már karddal vívott Somos Béla tanítványa. Még nem volt egészen 18 éves, amikor 1954-ben Cremonában, élete első nemzetközi versenyén, a 21 éven aluliak ifjúsági világbajnokságán bronzérmet szerzett. Ugyanebben az évben érettségizett, és édesapja hivatását követve felvételt nyert az orvosi egyetemre. Vívópályafutása ekkor kicsit megtorpant, de erős akarata, fegyelme és szorgalma átsegítette a hullámvölgyön, és 1956-ban ifjúsági világbajnoki címet szerzett.

1957-ben a párizsi világbajnokságon már tagja volt a világbajnok magyar kardcsapatnak (Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás, Szerencsés József), de nem csak azért tudott a csapatba kerülni, mert az 1956-os olimpiáról nem tért haza Hámori Jenő, Magay Dániel és Keresztes Attila, ezt mi sem bizonyítja fényesebben, mint az egyéni világbajnoki bronzérem. A higgadt, kiváló taktikus és briliáns technikájú vívó 1958-ban a kardcsapattal megvédte címét, 1959-ben a budapesti vb-n egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett, 1960-ban pedig olimpiai bajnok lett a Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás összetételű kardcsapat.

Fiatalon nősült, felesége, Ágoston Judit is kiváló vívó volt (olimpia bajnok, 2x-es világbajnoki ezüstérmes 3x-os magyar bajnok), később kiváló vívóedző. Gyermekük Györgyi szintén nagyszerű vívó lett.

Ekkor már végzett orvos volt, sebészként dolgozott. 1961-ben bronz, 1962-ben ezüst, 1963-ban ismét bronzérmet szerzett a csapattal a VB-n, 1962-ben pedig ő volt győztese az első ízben megrendezett (ma már csak az emlékekben élő) Hungária Kupának. 1964-ben egyéni magyar bajnokságot nyert, sokat szerint a legjobb formában lévő magyar kardvívó volt, ki is utazott Tokióba az olimpiára, és csak ott tudta meg, hogy nem vív, még a csapatban sem….

Fájó csalódásként élte meg, visszavonult a versenyzéstől. Forró Sándor halála, majd Enyedi Siegfried disszidálása után ő lett a Vasas kardvívóinak többek között a Kovács fivérek, Marót Péter, Hammang Ferenc mestere, irányítása alatt a csapat 3-x nyerte el a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Később szakági felelős is lett, ezért felfüggesztette orvosi hivatását.

1973-ban Kovács Károly vívómesterrel egy újfajta szúróhegyet szabadalmaztattak, ami sokkal megbízhatóbb volt az akkor használt olasz és francia hegyeknél.

1979-től Angliában dolgozott, mint a kard válogatott edzője és szövetségi kapitánya. Mivel az engedélyezett távollét után nem tért haza, disszidensnek nyilvánították, vagyonelkobzásra ítélték és a korábbi kitüntetéseit is visszavonták. Elvált korábbi feleségétől, és újból megnősült.

1993-ban visszatelepült Magyarországra, ekkor már betegséggel küszködött, a szervezete túl sok vasat termelt, amelyen csak egy szívátültetés segített volna. Várgesztesen telepedett le, itt érte 63 éves korában, 1999. szeptember 6-án érte a halál.

10 évvel halála után, 2009-ben rehabilitálták.

Fotó: Cultiris