Rákossy Gyula

Rákossy Gyula

1865. – 1936. november 20. Budapest

Dr. Fuchs Jenő 2x-es egyéni és 2x-es csapat olimpia bajnok kardvívó mestere, a korabeli magyar vívóélet meghatározó alakja.

1865-ben született, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 1883-ban, majd beiratkozott a Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karára. Nem tudni, milyen körülmények között vált az orvostanhallgatóból 1988-ra vívómester, ki volt a mentora, de 1888-ban már elismert vívómester, a következő évben pedig megnyitotta önálló vívótermét. Nemcsak kiváló mester, de remek vívó is volt: a Magyar Hírlap 1891-ben így írt róla: Rákossy Gyula vívómester már régóta áll abban a hitben, hogy a leggyorsabb kezű magyar vívó.

Azokban az időkben még nem voltak mai értelemben vett vívóversenyek, a vívóiskolák legjobbjai akadémiákon mérték össze tudásukat, a mesterek egymással, tanítványaik szintén egymás között. Rákossy vívását egy 1899-es újságcikk szerint villámgyors támadások és biztos védések jellemezték.

A millenniumi vívóversenyek után az elsők között ismerte fel, hogy a hagyományos magyar csuklóvívás megújulásra szorul. Bár a régebbi vívómesteri generációkhoz tartozott, felismerte a jelentőségét és áttért az olasz rendszerre, ötvözve a tradicionális vívómodorral. Pedig nem kis feladat – ma sem az – az előzőleg hosszú ideig űzött, mélyen beidegződött rendszerről egy merőben új alapokra helyezett másik technikára átállni… Ráadásul régi tanítványait a hagyományos, az olasz rendszer követői aszerint tanította.

Iskoláját a tiszta, fölösleges mozgásoktól mentes, a kellő pillanatban teljes határozottsággal végrehajtott akciók jellemezték. Nem csak leckét adott, hanem össze is mérte erejét jobb tanítványaival, akik büszkék voltak, ha találatot értek el ellene.

Kora legnevesebb versenyzői közül nála készült Apáthy Jenő, később a világversenyeken is győztes Dany Margit és Mészáros Ervin. Legnevesebb versenyzője mégis kétségkívül dr. Fuchs Jenő 4-ex olimpiai bajnok kardvívó, akit testvérével együtt édesapja ajánlott be a mesterhez. Rákossy rövid időn belül felismerte Fuchs tehetségét. Az alacsony termetű későbbi bajnok gyorsasága és lábtechnikája nem tartozott a legjobbak közé, de Rákossy egyéb, kimagasló képességeit: taktikai érzékét, tempókészségét és távolságtartó érzékét a legmagasabb fokra tudta fejleszteni.

Váci utca 36. szám alatti, a Klotild Palotában lévő kicsiny vívóiskoláján kívül 1898-tól az Országos Kaszinóban is évtizedekig tanított, párbajok százait folytatták le termében, Clair Vilmos párbajkódexének fotói is Rákossy vívótermében készültek, és számtalan főúr és politikus tanult nála: pl. Tisza István miniszterelnök és Teleki Pál.

1927-ben már a vívómesterek legtekintélyesebbjének számított, megválasztották a korábban 2 egyesületben versengő vívómestereket egyesítő Mesterek Egyesülete első elnökének.

Reggel 8-tól este 8-ig – az ebédidőt kivéve – a vívóteremben dolgozott, este 8 után átment az Országos Kaszinóba főúri tanítványaihoz. Csöndes, szerény ember volt, kikapcsolódásként színházba járt, napsütéses vasárnap délelőttönként a budai hegyekben sétáltatta foxi kutyáját.

Élete végéig karddal a kezében tanított. Halála előtt néhány évvel súlyos vesebajjal hónapokig kórházban feküdt, de felépülése után újra visszatért a vívóterembe. 1936. november 21-én délelőtt még leckéket adott, majd sétára indult, de hamarosan visszament, mert rosszul érezte magát. Mestertársai megjegyezték, hogy nagyon sápadt, mire azt mondta: „Múló rosszullét az egész, már jobban érzem magamat”. Orvost hívtak hozzá, aki ágynyugalmat írt elő, néhány óra múltával azonban megállt a szíve dobogni.

Agglegényként hunyt el, a Kerepesi temetőben nyugszik. 1937-ben avatták fel sírkövét, ekkor egyik tanítványa, Markos Olivér MÁV igazgató ezt mondta róla: „Vívóművészetét, életét … a kardvívás művészetének szentelte, … a kardvívás elméletét, a vívósport igazi szellemét kereste és oktatta, úgyhogy minden vívóleckéje egyúttal a vívóművészet elméletének, az igazi magyar sportszellemnek magasiskolája volt.”

Forrás: ADT, Schenker Zoltán: a magyar vívósport tanítómesteri, Sport és Tudomány 1959.

Fotó: Ország Világ 1899.