Salamon Gábor dr.

Salamon Gábor dr.

született 1949. január 9. Pécs

Vívómester, Maracskó Tibor, Pajor Gábor és Takács Péter edzője, majd Britta Heidemann és Arndt Schmitt német olimpiai és világbajnokok mestere, a német öttusa és vívó, a kanadai, a szingapúri és a holland párbajtőr válogatott volt szövetségi kapitánya. Hazatérte óta az öttusázó Demeter Bence és Bőhm Csaba vívómestere.

1949. január 8-án Pécsett született, édesanyja üzemvezető, édesapja, György lótenyésztési felügyelőként dolgozott. Szülei korán elváltak, édesanyjával Budára költöztek. A Medve utcai  általános iskolában Ferdinandy Géza tehetségkutató versenyt rendezett, ahol kedvet kapott az öttusához. Az MHSZ-ben, a Pedagógusban és az Újpesti Dózsában ismerkedett az alapokkal, az edzések vezetésébe időnként Pintér Tamás – Oroszlán – is besegített.  Amikor Ferdinandy befejezte a munkát a Dózsában, azt javasolta, hogy a Csepelben, Benedek Ferencnél folytassa. Kezdetben sorra érte el a kiváló eredményeket, serdülő háromtusa és ifjúsági öttusabajnokságot is nyert, de azután – elsősorban a gyengébb úszóeredmények miatt – elmaradtak a kimagasló eredmények. Később Pilhál Györggyel és a Szigeti testvérekkel alkották az első fehérvári öttusacsapatot.

A technikai számokban, különösen a lovaglásban és vívásban kimagasló teljesítményre volt képes, főleg vívásban jeleskedett, 1968-ban kiharcolta az indulást a junior vívó VB-n,  de volt döntős a Tokaj Expressen és eljutott a legjobb 12-ig a heidenheimi világkupa versenyen. A családban egyébként hagyományai voltak a vívómesterségnek, hiszen nagyapja testvére, Salamon Sándor az 1900-as évek elején neves vívómester volt Kassán.

1972-ben Sala is elindult a vívómesteri pályán, a TF vívómesterképző nappali tagozatán 1975-ben, a tanári szakon 1978-ban szerzett diplomát. A vívásnak a gyakorlati része mellett az elmélete is mindig foglakoztatta, ezért 1986-ban – az elsők között – tudományos fokozatot, doktori címet is szerzett a Testnevelési Egyetemen.

1973-tól 87-ig öttusa vívóedző volt az Újpesti Dózsa, a Csepel és a Székesfehérvári Volán színeiben. Mivel versenyzőként nem érte el a kívánt jó eredményeket, edzőként hallatlan bizonyítási vágy élt benne – és él ma is. 77-87-ig a Csepel vívószakosztályának is edzője volt, Takács Péter az ő irányítása alatt nyert 1982-ben egyéni magyar bajnoki címet és VB csapat bronzérmet, Maracskó Tibor pedig a 70-es évek második felében olimpiai és vb érmeket.

1987-ben Németországba hívták a német öttusa válogatott vívóedzőjének. Innen csábította Achim Bellmann 1991-ben a Bayer Leverkusenhez, a vívószakosztályt vezette 16 éven keresztül. Edzője lett az akkor már egyéni olimpiai bajnok (1988) Arnd Schmittnek is, akitől sokat tanult, elsősorban a mindent a vívásnak alárendelő hozzáállását, intelligens vívását és kimagasló taktikai megoldásait csodálta. 10 évig dolgoztak együtt, Arnd Schmitt elmondása szerint Salamon főleg a technikai repertoárját bővítette, illetve a versenyek adott olyan tanácsot döntő szituációkban, amely többnyire hozzásegítette a győzelemhez. Nyertek is együtt olimpiai és világbajnoki címeket, érmeket, az 1992-es olimpián épp a magyar csapatot legyőzve lett bajnok Schmitt vezérletével a német válogatott, illetve 1999-ben Szöulban végre meglett a régen vágyott egyéni VB arany is.

2001-ben Arnd Schmitt visszavonult, de már ott topogott a nyomában Britta Heidemann, akit 14 éves korától 12 évig, 2007-ig nevelt és edzett Salamon, az ő szárnyai alatt vált a korszak meghatározó párbajtőrvívónőjévé.

2007-től 4 évig Kanadában dolgozott a párbajtőr csapat szövetségi kapitányaként, majd 3 évig a szingapúri vívóválogatott technikai igazgatójaként, 5 évig Hollandiában tevékenykedett.

Néhány éve ismét itthon dolgozik, elsősorban öttusázókkal foglalkozik, mestere többek között Demeter Bencének és a 2024. évi egyéni öttusa világbajnok Böhm Csabának.

3 évig tanított a TF újrainduló nappali szakedzői szakán is. Heti egy alkalommal a debreceni Békessy Vívóklubban ad szakmai tanácsokat, elsősorban az ottani mesterek továbbképzése a feladata.