Szántay Jenő

Szántay Jenő

1881. március 10. Vác – 1914. december 11. Limanowa

Olimpiai 4. helyezett kardvívó, huszártiszt.

1881. március 10-én Vácon született, Szántay Adolf ügyvéd, királyi táblabíró és Stockinger Eugénia egyetlen gyermekeként.

Szántay Jenő is jogásznak készült, 1896-tól joghallgató volt Budapesten, és Arlow Gusztáv vívóiskolájában vívott. 1899-ben már sikeres vívónak számított, ekkor már Santelli Italo volt a mestere a MAC versenyzőjének. Tanulmányait megszakította, katonai pályára lépett, 1901. november 1-től nevezték ki hadnaggyá.

Számos hazai és nemzetközi versenyen győzött és ért el helyezést (ekkor még nem voltak hivatalos világversenyeket, évente egy-két jelentősebb nemzetközi versenyt rendeztek, amelyen minden országból a legjobb vívók indultak, hasonlatosan a mai Európa- és világbajnokságokhoz).

A magyar sportolók nem indulhattak az 1904. évi olimpián, de 1908-ban a kard csapat versenyt a Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Pétre, Werkner Lajos összeállítású magyar csapat nyerte meg. A 3 nap múlva megrendezett egyéni kard bajnokságon már Szántai Jenő is részt vehetett, a 76 induló között Fuchs Jenő, Zulawszky Béla és a cseh Vilém Goppold von Lobsdorf mögött a negyedik helyen végzett.

Vívását a korabeli sajtó így jellemezte: „Szántayt pompás testalkata, kezének félelmetes gyorsasága és a távolság tartásban való biztossága teszik nagy stílű vívóvá.” Rohanó, heves vérmérsékletű vívó volt, ugyanakkor remek elővágásai is voltak.

A londoni olimpia után inkább már csak külföldi versenyeken vett részt, 1911-ben Firenzében a második helyen végzett a nagy nemzetközi mezőnyben, talán legnagyobb győzelmét pedig 1913-ban Ostendében aratta, ahol egyéniben a legerősebb mezőny előtt tudott győzni, és tagja volt a győztes magyar csapatnak is.

1912-ben Pécsre helyezték, ahol a Pécsi Atlétikai Club színeiben vívott és oktatott. 1914 áprilisában Kecskemétre került, itt azonban már csak hetente egyszer tudott gyakorolni. Egy operáció után még így is harmadik tudott lenni az országos bajnokságon, hamarosan azonban a frontra vezényelték, ahol a soproni császári és királyi 9. (Nádasdy) huszárezred géppuskás osztagának parancsnokaként szolgált századosi rangban. A csatatérről egy levelezőlapot írt egyik barátjának: „Hej, ha itt volna a MAC kardversenye, a MAC kardvívócsapata. Tudom, itt nem vesztené el a csapatbajnokságot. Mert itt a kardok élesek.”

Katona- és sporttársa, Dombóváry Ödön így számolt be Szántay Jenő haláláról: … a magyar vívósport büszkesége, Szántay Jenő … Limanowa (Nyugat-Galíczia) melletti hegysíkon 1914. évi dec. hó 11-én reggel 7 órakor, ellenséges golyótól találva meghalt. Nem szenvedett… A golyó homlokon találta és azonnal megölte… A harc egész nap és az után a következő éjjel szünet nélkül folyt, és így a holttestét a csatatérről csak ma hajnalban hozhattuk el. …..  Mielőtt a koporsó fedelét szolgáló két deszkát leszegezték volna, a szolgálatot teljesító tiszt engedélyével a Sporthírlap ma hozzám érkezett dec. 7-iki számának felét a halott Szántaynak a lábához tettem. Jelen körülmények között nem találtam méltóbb formát, hogy a magyar sport nagy részvétét szimbolizáljam.”

Szántay Jenő sírja ma is a limanowai csatatér melletti 365-ös számú timbarki katonai temetőben található.

Az első világháborúban elhunyt vívók (Békessy Béla, Szarvassy György, Zulawszky Béla és Szántay Jenő) emlékére 1941-ig rendezték meg a Hősök emlékverseny viadalt, melyen mindenkor az év egyik legnagyobb vívóversenyének számított.