Leírás

Székely Zoltán

született 1952. február 23. Budapest

Világbajnok, 2x-es vb bronzérmes és 3x-os országos bajnok párbajtőrvívó, vívómester, kaszkadőr.

Budapesten született 1952. február 23-án, Zuglóban nőtt fel. Két sportágban is ígéretes tehetségként indult, világbajnokságot viszont egy harmadikban nyert.

8 esztendősen, 1960-ban kezdett úszni, bátyjával, Palival szinte minden szabad percét a Szőnyi úti uszodában töltötte. 1966-ban azonban megunta a faltól-falig úszás egyhangúságát, áttért az öttusára, nem kis részben azért is, mert édesapja 5 éves korától vitte magával lóversenyekre, azóta szerelmese a lovaknak és a lovaglásnak.

Az Újpesti Dózsában kezdett öttusázni, Szilágyi István tanítványaként. A lovaglásba és a vívásba hamar beletanult, a lövészettel is többé-kevésbé összebarátkozott, a futás viszont nagyon nem ment, nem is szerette.  Hamarosan ifjúsági majd junior kerettag lett, IBV induló, készült a korosztályos vb-re is, de mégis vívásban indulhatott először junior világbajnokságon, 1972-ben. Kellemetlen, kígyózó, folyékony vívására kevesen találtak ellenszert, türelmesen kivárta és kihasználta az ellenfél hibáit, és ha kellett, bátran kockáztatott.

1973-tól már a vívás lett a fő irány, bár pályafutása végéig továbbra is lejárt az uszodába úszni, futni és focizni. Vívóedzője még egy ideig az öttusázók vívómestere, Kováts Endre volt, később Somodi Lajos és dr. Vári Attila is tanította, de végül Marton Istvánnal találta meg azt az összhangot, amely a párbajtőrvívás legmagasabb csúcsára vezette.

1978-ban egyéni országos bajnoki címet szerzett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy bekerüljön a vb csapatba, amely abban az évben Kulcsár, Fenyvesi, Osztrics, Kolczonay, Pap összeállításban világbajnoki címet szerzett.

1979-ben megvédte egyéni országos bajnoki címét, 1981-ben pedig már a világbajnokságon sem talált legyőzőre, párbajtőr egyéniben lett világbajnok.

1987-ben szerezte meg a TF-en vívómesteri diplomáját, ezután már edzőként is dolgozott a Dózsában. 1993-ban, túl a 40. életévén az edzősködés mellett még vívott, sőt „veteránokból” összeverbuvált csapatával (Takács Péter, Szentirmai Ferenc, Bakonyi Péter és Pál Gábor társaságában) salgótarjáni színekben óriási meglepetésre OB ezüstérmet szerzett. Emellett 2 harmadosztályú focicsapatban is játszott, a Pasarét SC-nek az elnöke is volt.

1995-ben elbocsátották a Dózsából, ahol 30 évig versenyzett és dolgozott. Nagyon megviselte. Ezt követően dolgozott az OSC-ben, néhány évig a szaud-arábiai párbajtőr válogatott edzője is volt.

Gyerekkorától kaszkadőrködött is, először 1966-ban szerepelt egy amerikai filmben, egy zászlót lobogtatva kellett lovagolnia. A kaszkadőrség a háttérben végigkísérte a sportpályafutását, majd az élete fő irányvonala lett, sőt jó ideje tanítja is a szakmát, illetve alelnöke a Magyar Kaszkadőr Akadémiának. A lovak és a lovaglás is örök szerelem, most már évtizedek óta hajt az ügetőn és indul az Ügető-szilveszter sztárfutamában.