Tary Gizella

Tary Gizella

1884. november 19. Szolnok – 1960. február 8. Budapest

Az első magyar női tőrbajnok, az első magyar női olimpikon, aki pontszerző helyen végzett, és az első magyar vívómesternő, továbbá színésznő, színpadi szerző.

Szolnokon született egy tízgyermekes kisiparos-asztalos családban, tizenegy éves korában már apja műhelyében dolgozott.

Húszévesen Budapesten beiratkozott Rákosi Szidi színiiskolájába, ahol a növendékek Lovas Gyula vívómestertől sajátították el a vívás alapjait. Lovas felfigyelt tehetségére, az ő bíztatására később beiratkozott Fodor Károly híres vívóintézetébe. Ebben az időben még csak néhány mester foglalkozott női tanítványokkal, így a kevés női vívó leginkább férfiakkal gyakorolt.

Az első magyar női tőrbajnokságot 1909. március 13-án Pozsonyban rendezték meg, ahol Tary Gizella szerezte meg a győzelmet úgy, hogy hat ellenfelét győzte le, 24 tust adott, és csak egyet kapott. Ezt követően másfél évtizedig nem versenyzett, színésznőként dolgozott és színdarabokat írt.

1924 elején meglepetésszerűen érte a magyarokat az olimpiai vívóversenyek kiírása, mivel női tőr versenyszám is bekerült a műsorban (a hírek szerint Barbasetti mester tíz francia hölggyel kemény edzésbe fogott). A hírre hat hónappal a párizsi olimpia előtt a 40 éves Tary Gizella, aki akkor már tíz éve felhagyott a rendszeres testedzéssel, Santelli Italonál ismét fegyvert fogott. Santelli ingyen foglalkozott vele, mert látta benne a tehetséget és igen jó véleménnyel volt az erős fizikumú, magas, balkezes vívónőről: „Olyan kemény ökle van, mint egy férfinak. A tüdeje meg bámulatos: órákig vív fáradtság nélkül.”

Az 1924. évi párizsi olimpia volt az első, melyen magyar sportolónők is indulhattak, ennek ellenére a magyar vívónőt a szövetség nem támogatta, sőt a férfi tőrcsapat is csak úgy tudott kiutazni, hogy más forrásokból gyűjtötték össze az útiköltséget (a tőr csapat végül bronzérmet szerzett). Santelli ekkor kiállt Tary Gizella mellett: „Láttam a legjobb belga, holland és dán tőrvívónőket munkában… és meggyőződésem volt, hogy Tary kisasszony legalább is egyenlő rangú velük, tehát ott van a helye az olympiászon”, sőt Rudnay Lajos párizsi magyar követ közreműködésével a szükséges költségek egyharmadát Santelli össze is gyűjtötte.  A szerény körülmények között élő Tary eladogatott egyet mást szerény javaiból, illetve a még hiányzó 150 koronát tanítónő Anna nővére kuporgatta össze, így két „rozoga” tőrrel mégis kiutazhatott az olimpiára.  (Tary Gizellán kívül az első magyar női olimpikonok Molnár Ella úszó és Várady-Péter Ilona teniszező voltak.)

A versenyen, melyen 9 nemzet 25 hölgyvívója indult, nagy meglepetést keltett Tary Gizella vívása és eredménye, hiszen az igen előkelő 6. helyen végzett, és lett ezzel a magyar olimpiai mozgalom első női pontszerzője. A versenyek során dr. Posta Sándor segítette és támogatta, látta el tanácsokkal, amiért Tary igen hálás volt, sőt az olimpia után „átigazolt” Posta mesteréhez, Gerentsér Lászlóhoz.

Tary Gizella eredménye hatalmas lendületet hozott a hazai női vívásnak, ahogy írták „már a puszta vállalkozásnál tanúságot tett hősi lelkületéről”, és már a következő évben több, mint 100 vívónő készült csak Fodor vívótermében, egy női vívóversenyen pedig 25 induló volt. Tary Gizella is versenyzett még néhány évig, sőt 1929-ben egy bemutató víváson tőrben legyőzte a kardvívó olimpia bajnok Petschauer Attilát is.

Ekkor már vívómesterként is dolgozott, ebben is úttörő volt, hiszen még csak elvétve akadt külföldön is egy-egy női vívóedző. 1931 júliusában a vívómester vizsgáztató bizottság a tőrvívás mesterévé avatta, ő lett az első képesített magyar vívómesternő (rajta kívül három férfi is jelentkezett, de csak Tary Gizella szerezte meg a képesítést). Ezt követően már önállóan is vállalhatott tanítványokat, elsősorban hölgyvívókkal foglalkozott.

1948-ban a Magyar Vívó Szövetség mesterek testülete választmányi tagjává vált, olyan mesterek mellett, mint például Róna Ármin, Duronelly László, Szabó László, Szűts János, Imreghy Béla, Béky József.

Haláláig, 1960. február 8-ig vívómesterként dolgozott. Nagy szegénységben halt meg a volt színésznő, sírja a rákoskeresztúri Új köztemetőben található. 1960-tól néhány évig Tary Gizella emlékversenyt rendeztek a tiszteletére, melyet az első alkalommal Juhász Katalin nyert meg Rejtő Ildikó és Dömölky Lídia előtt.

Elek Ilona és Elek Margit pedig könyvükben – Így vívtunk mi – így emlékeztek Tary Gizellára: „…talán nem kapta meg életében azt a megbecsülést, amelyet megérdemelt volna. Nem voltak többé kimagasló eredményei, sikerei, de az ő pályafutását nem az eredmények szemszögéből kell értékelni, hanem abból kiindulva, hogy elindított valamit és átadta a stafétabotot azoknak, akik a győzelmi dobogó legmagasabb fokára jutottak.”

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár