Menü
Tersztyánszky Ödön
1890. március 6. Csákvár – 1929. június 21. Budapest
2x-es olimpiai bajnok, olimpiai ezüst és bronzérmes, Európa-bajnoki ezüstérmes, 14x-es országos bajnok kard- és tőrvívó, katonatiszt.
1890. március 6-án Csákváron született, édesapja, Tersztyánszky Károly gyógyszertár tulajdonos volt, akinek 40 éves pályafutása alatt volt patikája Csákváron, Sárospatakon, Baján, Hajdúböszörményben, Szarvason, Déván és Solymáron is. A harmadik fiúként született Ödön ifjúkorában Szarvason tanult meg vívni, ügyesen bánt a lőfegyverekkel is, így nem meglepő, hogy a katonai pályát választotta. Az I. világháború kitörésekor 25 éves volt, szinte az első naptól a keleti fronton szolgált. Kétszer is megsebesült, először a jobb karján, másodszor veszélyes tüdőlövést kapott, mely halálos is lehetett volna. 1916-ban a Bruszilov-offenzíva alkalmával ezrede eltűntnek hitte, halottnak nyilvánították, valójában hadifogságba került. A fogságban megtanult oroszul, németül és franciául, sőt a hadifoglyok nemzetközi vívóklubot alakítottak, fűzfavesszőből kardot, ágysodronyból fejvédőt készítettek, gyakoroltak és versenyeket szerveztek maguknak.1918 tavaszán kalandos körülmények között megszökött a fogságból. Vérhas utáni rövid lábadozás után ismét a harctéren találta magát, az olasz frontra vezényelték. Bátorsága és önfeláldozása jutalmaként a háborút követően a kormányzó vitézzé avatta.
Karsérülése miatt úgy tűnt, hogy a gyerekkori szerelemmel, a vívással fel kell hagynia, de Borsody László segítségével és támogatásával megtanult bal kézzel vívni, sőt lőni és írni is. 1924-ben már a legkiválóbb kard- és tőrvívóként tartották számon. A sovány, alacsony termetű, izmos katonatiszt a kortársak szerint a kard igazi művészeként okosságával, finom eleganciával, könnyed vívásával aratta sikereit, fantasztikus akaratereje, ahogy korábban a harctéren és a fogolytáborban, a pástokon is megmutatkozott. Tagja lett a párizsi olimpiára utazó csapatnak, a kard csapattal (Berti László, Garay János, Pósta Sándor, Rády József, Schenker Zoltán, Széchy László, Tersztyánszky Ödön, Uhlyarik Jenő) találataránnyal szorultak le a dobogó legfelső fokáról, a tőr csapat tagjaként (Berti László, Lichtenekert István, Pósta Sándor, Schenker Zoltán, Tersztyánszky Ödön) bronzérmes lett.
A következő négy évben az országos kard- és tőr bajnokságokon egyéniben és csapatban összesen 14 alkalommal nyert aranyérmet, 1927-ben az Európa-bajnokságon (nem hivatalos világbajnokságon) kard egyéniben ezüstérmet nyert. Észvívónak tartották, emellett a tisztelet hangján, ám némi pikírtséggel „Precíz Ödönnek” becézték társai, hiszen korát megelőzve feljegyezte és kielemezte ellenfelei akcióit, sőt odafigyelt az étkezésére, arra, hogy mikor, mit fogyaszthat.
Természetesen tagja lett az 1928-as olimpiai csapatnak. Vívótársát, Petschauer Attilát zsidó származása miatt nem akarták beválogatni a csapatba, ekkor Tersztyánszky közölte: ez esetben ő sem indul, sőt cinikusan hozzátette: „ősi nemesi nevét Tetschauerre változtatja…” Petschauer fényesen igazolta csapattársai bizalmát, a csapatversenyek során az összes asszóját megnyerve segítette aranyéremhez a kard csapatot (Garay János, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Rády József, Tersztyánszky Ödön). Tersztyánszky a csapatversenyeken egy megfázás miatt a szokásosnál gyengébben szerepelt, a döntőben csupán egy ellenfelét tudta legyőzni.
Két nappal később az egyéni verseny 12 fős döntőjébe három magyar került, Gombos Sándor 5. lett, és két magyar, Petschauer Attila és Tersztyánszky szétvívása dönthette el, hogy ki lesz az egyéni olimpiai bajnok. A 14 évvel fiatalabb Petschauer heves támadásokat vezetett, de Tersztyánszky okos vívással, elővágásokkal és parád riposztokkal visszaverte a próbálkozásokat és 5:2 arányban nyert.
A diadalmas olimpiát követően Londonba utazott, ahol találkozott Lord Lothermere-el, talán az egyetlen befolyásos nyugati személlyel, aki kiállt Trianon igazságtalanságai ellen. Tersztánszky Lord Lothermernek ajándékozta az olimpiai döntőben a győzelmet kivívó kardját, ő pedig egy elefántcsont nyelű, XVII. századi damaszkuszi acélból készült tőrt kapott a lordtól. A dísztőrt a család ma is ereklyeként őrzi, még a II. világháború utáni kitelepítésben is megőrizték.
A kettős olimpia győzelem után visszavonult a vívástól. Nemcsak kitűnő vívó volt, de híres elméleti szakember is: részt vett a vívószabályok nemzetközi korszerűsítésében, sürgette a versenyek rendszerbe foglalását, a külföldi tapasztalatcseréket, az oktatás és az utánpótlás fejlesztést. Igazi polihisztor volt, Heine verseit fordította németből, pszichológiai tanulmányt írt Dosztojevszkij egyik hőséről, rajzolt és kiválóan fényképezett is.
Alig egy év múlva, 1929-ben egy hadgyakorlatról hazatérőben Solymáron oldalkocsis motorkerékpárjával súlyos balesetet szenvedett. A motort vezető tisztiszolgája csak órák elteltével tudta kórházba juttatni a súlyosan sérült alezredest, akinek egyik lába három, a másik egy helyen tört el és belső sérülései is voltak. Néhány napig javult az állapota, de egy súlyos belső vérzés miatt csak vérátömlesztéssel tudták a közvetlen életveszélytől megmenteni. Azután 8 nappal a baleset után a háborúban szerzett tüdőlövés helyén ismét belső vérzés keletkezett, ekkor már menthetetlen volt.
39 évet élt, várandós feleségét és 5 éves kislányát hagyta maga után. A Farkasréti-temetőben díszsírhelyet kapott, temetésén tízezrek vettek részt, az olasz riválisok pedig egyik Párizsban győztes kardjukat küldték el sírjára, amely díszsírhelyének vitrinjében volt 1945-ig.
Emlékét emléktáblák, Solymáron emlékkő, Csákváron sportközpont őrzi, a II. világháborúig Tersztyánszky emlékversenyeket is rendeztek. Gyermekei, Tersztyánszky Mária és a későbbi alkotmánybíró Tersztyánszky Ödön édesanyjuk elbeszéléseiből, emlékeiből tartották ébren emlékét.
Születésének 130. évfordulójára unokája, Szentirmay László a Magyar Vívó Szövetség támogatásával magánkiadásban kiadványt jelentetett meg Tersztyánszky Ödönről.
Forrás: Szentirmay László, MOB, Arcanum Digitalis Tudománytár