Udvarhelyi Gábor

Udvarhelyi Gábor

1953. március 13. Budapest – 2022. október 1. Budapest

Volt öttusázó, vívó, mesteredző, többek között Nagy Tímea, Mincza-Nébald Ildikó, Hormay Adrienn, Kovács Iván, Imre Géza, Boczkó Gábor, Rédli András mestere, 1989-től a párbajtőr szakág fegyvernemi vezetője, 2014-től szövetségi kapitány.

1953. március 13-án született hétgyermekes családban, a négy fiú közül utolsóként. 1964-ben a tokiói olimpiai közvetítéseket hallgatva szeretett bele a sportba. Öttusázni kezdett a Bp. Honvédban, László István volt a vezető edzője, de tanult Tóth Bélánál, a legendás lovasedzőnél is.

10 év öttusa után 74-től az Ú. Dózsában már „csak” vívott, majd beiratkozott a Testnevelési Főiskola vívó szakedzői karára. A diploma átvétele másnapján, 1978. június 16-án – Szőcs Bertalan és Bárány Árpád hívására – kezdte meg az edzői pályát az MTK-ban, a Csömöri úti vívóteremben, amely azután élete végéig második otthona lett.

Elindította első gyerekcsoportját az MTK-ban, az akkor kezdők között ott volt többek között Kovács Iván és Mincza Ildikó. Az öttusából hozottakat is beépítette a munkájába, arra törekedett, hogy ötvözze az öttusázók fizikumát és a vívók ügyességét. A gyerekekkel reggel hatkor margitszigeti futással vagy úszással kezdték a napot, és sokszor még este nyolckor is a Csömöri úti vívóteremben voltak.

Ennek is köszönhetően már fiatal mesterként rengeteg eredményt ért el. Kovács és Mincza mellett később tanítványa volt Nagy Tímea, Imre Géza, Kulcsár Krisztián, Hormay Adrienn, Rédli András. Versenyzői olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címeket szereztek. 1989-től már a férfi párbajtőr-válogatott mellett dolgozott vezetőedzőként.

Ő állt a pást végében, amikor a párbajtőröző Nagy Tímea az első olimpiai bajnoki címét szerezte 2000-ben, de ő volt a szakvezetője a 2001-ben és 2013-ban világbajnok férfi párbajtőrcsapatnak is.

Feleségét is a vívóteremben ismerte meg. Szőcs Zsuzsa (Szőcs Bertalan lánya) 2x-es olimpiai bronzérmes, világbajnok tőrvívó és 3x-os világbajnok és VB ezüstérmes párbajtőrvívó, közös gyermekük, Zsuzsi jelenleg külföldön dolgozik.

Nemcsak edzője, de mentora is lett tanítványainak, fontosnak tartotta, hogy versenyzői ne csupán jó vívók, de kiváló emberek is legyenek. Első csoportja tagjaival, amíg egészsége engedte, évente elutaztak valahova néhány napra, és sokan emlegetik még ma is az ezredforduló környékén megrendezett Wernesgrüner, majd Red Bull Kupák hangulatos háziversenyeit.

Amatőr történész is volt, Párizs és Napóleon nagy rajongója, egyik mondását gyakran idézte: „A legnagyobb erkölcstelenség azzal foglalkozni, amihez az ember nem ért.” Becenevét – Fusé – is Napóleon rendőrminiszterétől kapta.

Gyerekkorától a Margitszigeti Sportuszodában nőtt fel, majd járt oda – amíg edzői munkája engedte – szinte naponta. 1995-ben egyik alapítója és elnöke volt a barátaival/barátainak megálmodott Margitszigeti Amatőr Sport Clubnak.

Megszakítás nélkül hat olimpián dolgozott a magyar vívóküldöttség élén, de a 2021-es tokiói játékokra orvosi javaslatra már nem utazhatott el Japánba. Súlyos betegséggel küzdött, hónapokat töltött kórházban, végül barátai és volt tanítványai segítségével otthon ápolták. Hosszú szenvedés után, 2022. október 1-én hunyt el.

Barátai, tanítványai és tisztelői 2024. április 27-én avatták fel emléktábláját a Sportuszoda falán.

Fotó: SztárSport