Leírás

Nagy Ernő 1898. augusztus 2. Facsád – 1977. december 8. Budapest

Olimpia bajnok, 7x-es országos bajnok vívó, katonatiszt, sportvezető.

1898. augusztus 2-án született Facsádon. Gimnáziumi tanulmányait Nagybecskereken végezte, ahol osztálytársa volt Somfay Elemér, az első nemzetközileg is ismert magyar öttusázó. Ő is sokoldalú sportoló volt, kiváló atéta, főleg a rúdugrásban jeleskedett.

Érettségi után felvették a fiumei Tengerészeti Akadémiára, tengerész századosként az Adriai-tengeren szolgált. Az első világháborúban a Császári és Királyi Haditengerészet zászlósaként vett részt. A háború után folyamőrtisztként szolgált, ekkor már a MAC vívója volt, de a fő sportága ekkor még a rúd- és távolugrás volt.

Vívókarrierje későn, 1927. október 1-én indult, amikor a Magyar Királyi Sportoktatói Tanfolyamra került, ahol olyan nagy nevű vívókkal dolgozhatott együtt, mint Piller György, Hatz Ottó, Kalniczky Gusztáv vagy később Hatz József. Itt ismerkedett meg a Borsody László őrnagy, fővívómester által létrehozott magyar kardvívó stílussal. Kitűnő adottságai mellett magával hozta a vívás iránti szeretetét és különleges ütemérzékét, így hihetetlenül rövid idő alatt csakhamar a legjobb vívók között emlegették.

1930-ban a MAC Hősök emlékversenyén első alkalommal osztották ki a tragikusan hirtelenséggel elhunyt amszterdami olimpiai bajnok tiszteletére a Tersztyánszky-emlékplakettet annak a vívónak, aki a kard- és tőrversenyen összetettben a legjobb helyezést szerezte meg. A kardversenyt végül Petschauer Attila nyerte meg, második lett Nagy Ernő, aki emellett tőrvívásban negyedik helyezést szerzett, így ő lett összetettben a legjobb vívó és az első Tersztyánszky-emlékplakett tulajdonosa is.

1931-ben nyerte első országos kardvívó csapatbajnokságát a MAC csapatával, melyet még 4 csapatbajnoki cím követett, 1933-ban pedig kard egyéniben is győzni tudott. 1934-ben a tőr bajnokcsapat is tagja volt.

1932-ben a Los Angelesi olimpián aranyérmet nyert a Piller, Petschauer, Kabos, Gerevich, Glykais, Nagy Ernő összetételű magyar karcsapattal.

1933-ban rendezték meg Budapesten az Európa-bajnokságot, amelyet Kabos Endre nyert meg, azonban Nagy Ernő elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar diadalban – bár ekkoriban már nem nagyon vívott. A döntők során Kabos és az olasz Gaudini is egy-egy vereséggel állt holtversenyben. Kabosnak két gyengébb olasz ellenfele volt hátra, Nagynak viszont két nagyon nehéz ellenfél maradt, köztük a hatalmas termetű Gaudini. Miután megverte Gaudinit, mindenki felállva tapsolt, ő pedig elnyerte a verseny tiszteletdíj serlegét (végül 6. lett)

A szorgalmas, megbízható, szívós vívó, akit könnyed, nyugodt, támadó szellemű vívás jellemzett, 5 alkalommal szerepelt a válogatottban, talán a folyamihajó kapitányi szolgálat miatt nem ért el még nagyobb eredményeket (társai így nevezték: Pákász).

1938-bn visszavonult az aktív sportolástól és a MAC vívószakosztályának vezetője lett, illetve tagja volt az MVSZ válogatóbizottságának is.

1944. március 19-én, a német megszállás kezdetekor Újvidéken szolgált, ahol több fegyveres incidens történt a német és a magyar haderők között. A német csapatok behatoltak a Folyamzárezred-parancsnokságra, és letartóztatták Trunkwalter Ödön vezérőrnagyot, akinek még maradt ideje Nagy Ernőt telefonon tájékoztatni a fejleményekről, aki haladéktalanul riadót rendelt el.

Ekkor a megszálló erők parancsnoka felszólította Nagy Ernőt, hogy hagyjon fel az ellenállással, akinek válasza az volt, hogy minden behatolási és lefegyverzési kísérletnek fegyverrel fog ellenszegülni, amíg feletteseitől más parancsot nem kap. Hosszas huzavona és fenyegetőzés után a németek lefújták a támadást és elvonultak.

Az október 15-i kiugrási kísérletben is kulcsszerepet szántak neki, mint meggyőződéses antináci tisztnek. Zászlóalját a fővárosba rendelték, azonban a harci események miatt már nem érhettek fel időben.

Október 24-én nyíltan megtagadta egy nyilas parancs végrehajtását, mondván „nem akartam, hogy ártatlan emberek haljanak meg egy őrült kedvéért”. Ezért letartóztatták, majd házi őrizetbe helyezték.

A háború után nehezen talált munkát, ügynökösködött, majd gondokként alkalmazták a kéménygyárban, végül a Csatornázási Művek Sportegyesület vette fel vívómesterként. 1949-ben nyugállományba vonult, azonban vívómesteri tevékenységét továbbra is folytatta.

Nyolcvanadik évében, 1977. december 8-án hunyt el, az Új köztemetőben alussza örök álmát.

Forrás: Antal Ferenc – Híres magyar katonasportolók: Nagy Ernő