Leírás

Szentistvány József dr.

1919. április 22. Kecskemét – 2007. szeptember 4. Szolnok

Vívómester, a szolnoki vívósport és a vidéki sportélet meghatározó alakja, évtizedeken keresztül a Magyar Vívó Szövetség elnökségi tagja, majd tiszteletbeli alelnöke.

Kecskeméten született igazi katonacsaládban, édesapja vezérőrnagyként a II. világháborúban halt meg, a nagyapa is hivatásos katonaként szolgált Ferenc József hadseregében, de 2 öccse is katonai pályára lépett.

Két éves volt, amikor testvére születésekor édesanyja meghalt, ezután egy darabig nagyszülei nevelték, majd édesapja újra nősült.

Esztergomban kezdte az elemi iskolát, majd Egerben tanult, katonai tanulmányait a kőszegi és a soproni kadétiskolában kezdte. Itt ismerkedett meg 13 éves korában Kökéndi Károlynál a tőrvívással, középiskolai országos bajnok is volt. 1937-ben érettségizett, egy év kötelező csapat szolgálat után a Ludovika Akadémián tanult, ahol már komolyan foglalkozott a vívással. Tüzér hadnagyként, a 190 végzős közül 6.-ként végzett.

A tüzériskola elvégzése után 1942-ben tüzérparancsnokként szolgált a Don kanyarban. A nagy orosz támadás előtt szabadságra mehetett haza, ez mentette meg az életét, szinte az egész osztaga odaveszett a harcokba.

1944-ben a nagyváradi hadapród iskolában kapott tanári beosztást, tüzértiszteket képezett ki. Szeptemberben kinevezték az erdélyi 38. gyalogezred tüzér ütegének parancsnokává, de hamarosan átlőtték a bal combját, kórházba került. Felépülése után Sümegnél utolérte a hadapródiskola kitelepített növendékeit, 1945 tavaszán Ausztriában angol hadifogságba került.

1946 nyarán jutott haza a hadifogságból, B listára került, volt segédmunkás, anyagmozgató, majd Szombathelyen bekerült a mérésügyi hivatalba és kitanulta a mérésügyi szakmát.

1947-ben Szolnokra költözött, nyugdíjazásig, 1980-ig vezette a helyi Mérésügyi Hivatalt.

A háború után még sokáig versenyzett, tőrben és kardban is 1. osztályú minősítés szerzett, Vass Imre tanítványa 1948-ban tőrvívásban tagja volt az olimpiai keretnek. 1948-ban másodmagával indította újra a vívást Szolnokon, elévülhetetlen érdemei vannak a szolnoki és a vidéki vívás fellendítésében. 10 évi edzősködés után súlyos sérülés érte. Egyik tanítványa eltalálta a nagy combvénáját, napokig küzdöttek az életéért, hónapokig feküdt kórházban és később is sok problémát okozott a sérülést, így ezt követően aktív vívómesterként már nem dolgozott.

Több évtizedek volt a Magyar Vívó Szövetség elnökségi tagja, közel 100 javaslatot tett le a szövetség asztalára a vidéki városok vívósportjának fellendítésére. A 90-es évek elejétől az ő kezdeményezésére kezdtek el néhány katonai intézetben vívást tanítani.

A rendszerváltás után, 72 éves korában jelentkezett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, tanárnő felesége és 3 felnőtt lánya kezdetben nagyon ellenezték… Nehéz volt, nyelvvizsgát kellett tennie, volt szigorlat, amelyhez 69 kötelező könyv és irodalom tartozott, 169 oldalas diplomamunkáját ötször dolgozta át. „Világéletemben szerettem a kihívásokat. Ez is közéjük tartozott…„– mondta.

1975 októberében szerezte meg a diplomát, öt unokája egyike azonban megelőzte: három héttel korábban vette át az orvosi oklevelet.

Több, mint 25 kitüntetése közül a Santelli Alapítvány életmű díjára volt a legbüszkébb, amelyet általában olimpiai bajnokok kaptak meg…

88 éves korában, 2007. szeptember hunyt el, Szolnokon nyugszik a Kőrösi úti temetőben. Emlékét évente megrendezett emlékverseny őrzi.