Leírás

Szepesi László dr.

született 1948. augusztus 7. Budapest

3x-os országos bajnok, 2x-es BEK győztes kardvívó, vívómester, 1982-től 94-ig a francia kardválogatott vezetőedzője, a 2x-es egyéni olimpiai bajnok, olimpiai bronzérmes Lamour edzője, évtizedekig a Testnevelési Egyetem tanára, szakíró.

1948. augusztus 7-én született, négy gyermekes családban nevelkedett. 1959-ben, 11 éve korában a Vörös Csillag Traktorgyár Vívó Szakosztályában kezdett vívni, Kasztovszky Iván testnevelő tanár volt az első edzője, de az egyesületben rövid ideig Lukovich István felesége, Piroska és Szondy István öttusa olimpiai és világbajnok is tanította. Kispesten járt gimnáziumba, harmadikos korától gyakran bejárt a „fővárosba” edzeni, főleg a Vasasba és a MEDOSZ-ba. 

Az érettségi évében, 1966-ban a Vasasba igazolt, itt Egyedi Siegfied lett az edzője. Az orvosi egyetemre készült, de egy baleset miatt nem tudott rendesen készülni, nem vették fel. Ezt követően rokonokhoz Franciaországba utazott, napközben egy garázsban kocsit mosott, esténként edzésre járt, és készült a felvételire. Az újabb sikertelen kísérlet után (a szóbeli vizsgán a KISZ titkár nehezményezte, hogy a Csepel Művek helyett egy kapitalista országban dolgozott), a TF-re, a szakedzői szakra jelentkezett és nyert felvételt. 1970-ben végzett, a 22 éves fiatalembert Bay Béla marasztalta tanársegédnek. Oktatói munkája mellet tovább is tanult, az ELTE-n klinikai pszichológus diplomát szerzett, 2 évet a TTK biológia szakán is teljesített.

1970-től a Vasasban edzősködött, hamarosan a junior válogatott edzőjének nevezték ki, legnevesebb tanítványa Gellért Miklós és Tábor Sándor voltak. 3x volt tagja a Vasas bajnok csapatának, 2x a BEK győztes együttesnek.

1982-től a Francia Vívó Szövetség felkérésére a kard válogatott vezetőedzőjeként dolgozott, amely ebben az időben még eredményesség tekintetében alaposan lemaradt a másik két fegyvernem mögött. Munkája nyomán az első eredmények a következő évben megmutatkoztak, a világbajnokságon mind az 5 francia kardvívó táblára került, az akkor már 28 éves Lamour pedig először került VB döntőbe, 6. lett.

1984-ben Lamour egyéni olimpiai bajnoki címet szerzett, a csapat 2. lett, a legeredményesebb francia 87-ben egyéni világbajnok. Lamour 1988-ban megvédte a címét, 1992-ben, Barcelonában a dobogó 3. fokára állhatott. A világversenyeken 8 érmet eredményező edzői tevékenysége mellett a párizsi vívóedzői szakon és a professzorképzésen tanított. Tevékenységéért 1995-ben a Francia Nemzeti Érdemrend Lovagkeresztjével jutalmazták.

1994-ban hazahúzta a szíve, a sportigazgatásban helyezkedett el, egy ideig BSE-ben és a Bp. Honvédban dolgozott. 1997-től ismét a TF-en tanított, időközben a nemzetközi edzőképzés világszerte elismert alakjává vált. Számtalan magyar, francia, német és angol nyelvű cikke jelent meg, nemcsak sport, hanem pszichológiai témakörökben is. 2004-ben testnevelés és sporttudományi PhD fokozatot szerzett.  

2000-ben alapította meg a Kárpáti Rudolf Vívóklubot, tanítványai – köztük Záhonyi Petra – junior bajnoki címekig jutottak.

2011-12-ben Kínában dolgozott, a Kínai Vívó Szövetség meghívására segítette a női és férfi csapatot az olimpiai részvételhez.

A nagy teherbírású, kreatív vívómester több szakkönyvet írt: 1976-ban Lukovics Istvánnal „A vívás módszertana edzők részére”, 1979-ben Gerevich Aladár társszerzőjeként „Korszerű kardvívás”, illetve a 2007-ben megjelent „Vívásoktatás csoportban” címmel a legjelentősebb munkája.