Az első magyar vívóklub: Pesti Nemzeti Vívó-intézet (1825-1850)

Leírás

Pesti Nemzeti Vívó-intézet (1825-1850)

A XIX. század első évtizedeiben külföldi vívómesterek, köztük a három híres pesti vívómester, a német Friedrich Ferenc, az olasz Clair Ignác és a francia Chappon Lajos határozták meg a hazai vívósport kialakulását. Az első ismert magyar vívómester Domján János volt, aki 1939-ben adta ki magyar nyelvű vívó szakkönyvét, Vi-tan címmel.

Gróf Széchenyi István és Báró Wesselényi Frigyes 1824-ben Párizsban több ízben eljutottak a kor leghíresebb vívóiskoláiban, és ekkor fogalmazódott meg bennük az ötlet, hogy Pesten is vívóiskolát kell alapítani. Az alapítók között találjuk az akkori idők minden előkelő urát: Andrássy, Batthyány, Dessewffy, Esterházy, Ráday, Teleky, Orczy, Prónay, Wenckheim, Wesselényi, Széchenyi nevei olvashatók a 87 alapító tag között.

A Pesti Nemzeti Vívó-intézetben nemcsak az alapítók és az azok által bevezetett vendégek vívhattak, hanem 60-ban meghatározott számú tanítvány is, akiket az alapítók ajánlatára vettek fel azok sorából, „a kik igazolni tudták a következő tulajdonokat: hogy magyar születésű legyen, ne legyen tehetsége saját költségén tanulni, becsületes magaviseletéről és foglalatosságáról bizonyítvánnyal legyen ellátva, ne legyen házi vagy akármilyen nemű szolgacseléd, 12 évesnél ifjabb ne legyen.”

Három évnél tovább senki se tanulhatott a növendékek közül az intézetben, de gyakorolni azután is bejárhatott. A nem szorgalmas növendéket törölték. „A ki a tanítványok közül magát illetlen pajzánságra adná, éjszakai nyugtalanságban s verekedésekben más nyilvános helyeken elkövetendő illetlenségekben részt venne, az ilyes az igazgatóság által azonnal a tanítványok közül kitörültetik.”

Az intézeti rendszabályoknak, melyek magyar, német, francia, olasz és angol nyelven voltak kifüggesztve, érdekesebb pontjai a következők:

„6. Minden tanuló köteles tudományát mással is közleni.

  1. Minden illetlen beszéd, káromlás és pajkosság tilos.
  2. Víváskor mindenki tisztességes ruhába legyen öltözve.
  3. az ejtett hibákért kinevetés tiltatik
  4. Minden vívó hideg vérrel legyen, sőt azon esetben s gerjedjen haragra, ha ellenfelétől felül is mulatnék.
  5. csak gombos vesszővel, álorcza és keztyűben szabad vívni.
  6. Ha valamelyik vívó ellenfelét valamely mód megsérti, a sértő tüstént engedelmet kérni tartozik.”

A vívóintézet többször is költözött, otthona volt a ma Futura Házként ismert Vigadó u. 4-6. a Dorottya u. 2., a Kéményseprő u. 135. és a Zöldpiacon lévő Heinrich féle ház is.

A nagy pesti árvíz idején, 1838-ban a Színház téren (ma Vörösmarty tér) a Sebastiani-házban működött. Falait a megyék, kerületek, székek és városok által ajándékozott címerek ékesítették. Ebben az időben az első vívómester idősebb Friedrich Ferenc, második ifj. Friedrich Ferenc, első segéd Balog András, a második pedig Keresztessy József volt, aki itt kezdte meg dicsőséges vívómesteri pályáját. vívóórák háromszor hetenként, télen délután 2-5 óráig, nyáron reggel 6-9 óráig „tartattak”.

Érdekesség, hogy Petőfi is jár a vívódába, bár vívómestere Chappon Lajos volt.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a Pesti nemzeti Vívó- intézetet feloszlatták, vagyon a Nemzeti Lovardára szállt. 1865-ben Szemere Miklós, majd Wekerle Sándor próbálta újjáalakítani az egyletet, ezután sorra nyíltak országszerte a vívótermek.

(Forrás: Fodor Károly: Emlékezzünk régiekről (Herkules, XX. évf. 20-21. szám 1903. november 15. 167-168. o.)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Az első magyar vívóklub: Pesti Nemzeti Vívó-intézet (1825-1850)” értékelése elsőként

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük