Leírás

Gaetano Biasini (Biassini) Biasini Kajetán (1790 Milano vagy Lodi – 1847. augusztus 1. Kolozsvár)

Olasz vívómester, az első magyar vívóegyesület, a Kolozsvári Viadal Iskola vívómester alapítója, vendéglő és szállodatulajdonos, Erdély első igazi „nagyvállalkozója”, aki a reformkorban jelentős szerepet játszott Kolozsvár polgárosodásában.

1790-ben született Milánóban vagy Lodiban. Miután katonatisztként részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában, és orosz fogságot szenvedett, Bécsben telepedett le, és vívóiskolát nyitott. Itt ismerkedett meg 1818-ban gróf Béldy Ferenccel, akinek meghívására Kolozsvárra utazott, és ott folytatta vívómesteri tevékenységét. Vívóiskolája először a Redutban, majd a Fő téri Tivoliban, utána gróf Bethlen Domokos házában működött a Király utcában. A vívóiskolába elsősorban a helyi arisztokrácia tagjai (gróf Kendeffy Ádám, báró Jósika Lajos, gróf Béldy Ferenc, báró Wesselényi Miklós) jártak. 1824-ben az iskola Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére nyilvános intézetté alakult át, Kolozsvári Viadal Iskola névvel, majd 1834-től részvénytársaságként működött 26 fiatal arisztokrata részvényessel.

A vívásoktatással párhuzamosan francia és olasz nyelvet, illetve zenét és táncot is tanított. 1832-ben házat vásárolt a Híd utcában, és május 29-én „a városi hütös polgárok közé bevétetett.” Ettől az időponttól kezdve volt joga vállalkozási tevékenységet folytatni a városban. 1835-ben visszavonult a vívásoktatástól, és bérkocsiszolgálatot indított; a vívómesterséget fia vette át. 1837-ben átépíttette a Külső-Torda utcában található Szacsvay-fogadót, amelynek eredménye egy korszerű szálloda lett, a földszintjén pedig kávéházat nyitott; a továbbiakban itt volt a Pest és Bukarest közötti gyorskocsijárat állomása. A szálloda bálok színhelyéül is szolgált, így hamarosan a polgári társasági élet központjává vált. Biasini alapította az első kolozsvári cselédszerző hivatalt is; a munkanélküli cselédeknek átmeneti szállást és étkezést biztosított.

A város polgári fejlődésében szerzett érdemeiért az 1841–43. évi országgyűlés javaslatára előnévvel nemességet kapott. Ekkorra már teljesen magyarrá vált, nevében is: Biasini Kajetán.

56-57 éves korában, 1847. augusztus 1-én hunyt el, a Házsongárdi temetőben található Biasini-kriptában nyugszik.